Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Szerintetek tényleg pókfóbiám...

Szerintetek tényleg pókfóbiám van?

Figyelt kérdés

Egyszer volt, hogy békésen feküdtem az ágyamon és olvastam, tehát a könyvre koncentráltam (és be voltam takarva takaróval). Fejezet végén letettem a könyvet, és mit látok? Egy kaszáspók (olyan közepes méretű) mászik a fejem felé a takarón... Eldobtam a könyvet, és sikítva és bőgve rohantam ki a nappaliba anyumhoz, hogy van egy hülye pók a takarómon. :( Aztán mondanom sem kell, nem lett meg a pók, de 2 napig nem mertem befeküdni az ágyamba, csak miután apuval (pontosabban ő) kirázta az egész cuccot és ágyneműt cseréltünk...


Takarítottam a fürdőszobában, és az ablakpárkányom amikor levettem az utolsó nagy doboz testápolót, és mögötte volt egy egész "husis" példány... Megint óriási sikítás, bőgés, de mivel egyedül voltam otthon, és megígértem a szüleimnek, hogy kitakarítok, mire hazajönnek, kénytelen voltam elintézni a dolgot egyedül. Fogtam a porszívót, beszippantottam vele a pókot, de még percekig járattam, mert attól féltem, hogy kimászik a cső végén... :( és még utána is, de aztán valahogy (már nem emlékszem, hogy) meggyőztem magam, hogy úgysem jön ki.


A kamrában takarítottam, és mikor lehajoltam a legalsó polc alá, hogy lássam, hol van pókháló, amit fel kell szívni porszívóval, ott volt egy iszonyatosan hosszú lábú kaszáspók... És ugye hirtelen jött a látvány, tehát megint óriásit sikítottam, bőgtem, rohantam ki apumhoz (ő volt közelebb), hogy szedje le, mert így nem tudom folytatni a takarítást.


Múltkor pedig kint a teraszon grilleztünk, és a terítőn volt egy kaszáspók, hát én azonnal elkezdtem bőgni... (sikítani nem akartam, mert az összes szomszéd felébredt volna)


Alapvetően, ha látom már messziről a garázsajtó mellett a pókokat, pont nem érdekel, hogy ott van, meg a képeken sem félek tőlük, sőt, van, hogy magam keresek rá madárpókos képekre. És tudom, hogy nem bánt, nem harap, nem csíp, de akkor is... Bár volt éppen itt a gyakorin, hogy írt valaki valami linket egy magát pókfóbiásnak nevező embernek, és azt nem mertem megnyitni, mivel most is egyedül vagyok itthon... De amikor belépek a fürdőszobába gyanútlanul, és következő pillanatban meglátom a fürdőkád szélén a pókot, akkor... brr.

Szóval, szerintetek?

Válaszokat nagyon köszönöm!



2012. szept. 21. 19:02
 1/5 Bones 2.0 válasza:

hát én nem hiszem h pokfóbiás vagy csak nem bírod őket!

én is így vagyok vele igaz h nem sírok XD de meg se merem közelíteni ha látok egyet a falon sikítva kiabálva kirohanok xD sztem ha durvul a helyzet keress fel egy szakorvost!

2012. szept. 21. 19:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:

Nem neveznélek pókfóbiásnak. Bár az tény, hogy eléggé megrémülsz tőlük...ha sírva is fakadsz. Ne legyél ilyen hisztis :) Hány éves vagy amúgy?

Én sem szeretem túlzottan a pókokat, de egy zsepivel simán megfogom őket, persze azért ne másszon rám :) 17/L

2012. szept. 21. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:

13/L vagyok

Amúgy köszi a válaszokat!

Hát, én zsepivel sem merem megfogni őket :(

2012. szept. 21. 19:19
 4/5 anonim ***** válasza:

Egyszerű: írd be a googleba, hogy pók keress rá képekre. Ha ezt gond nélkül megmered csinálni és simán mered nézegetni pl. számítógépen a pókokat, vagy pl. állatkereskedésben, ahol be vannak zárva, akkor nem vagy pókfóbiás, egyszerűen csak nem kedveled őket.

Ha fóbiás vagy, akkor a félelem olyan erős, hogy ha újságban látsz egy képet pókról, akkor egyből becsukod az újságot, vagy még rosszabb megijedsz annyira, hogy kiesik a kezedből az újság. Ha tv-ben van egy film amiben pókok vannak, akkor nem mersz odanézni, egyből elkapcsolod.

2012. szept. 24. 10:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 Lionka válasza:
Szerintem ez fóbia! A fóbia egy igen komoly, kínzó érzés, a kívül állóak pedig általában hisztinek tartják. Pedig azok "hisztik" nagyon is komoly pánikélmények. A fóbiások annak ellenére, hogy beismerik a félelmük irracionális, nagyon félnek fóbiájuk tárgyától. Pont ezért fóbia, mert irracionális a félelem és te is leírtad, h tudod, h nem bánt. Sajnos én is átestem hasonló szituációkon,volt egy időszak, amikor szinte minden nap láttam egeret a munkahelyünkön és az én fóbiám(egér) annyira kikészített, hogy egy nyugodt pillanatomban otthon hallucináltam és onnantól kezdve egy nyugodt percem sem volt. Bármi történt körülöttem, kopogtak, dudáltak kint, megcsörrent egy zacskó, mindig mindenre azt hittem, hogy egér és mikor tudatosult bennem, h csak egy szatyor, elsírtam magam! Folyamatosan azon agyaltam hogyan tudnám távol tartani őket, pl mániákusan tisztaságnak kellett lennie, nem mertem fűteni, m akkor bejönnek a melegre, a munkahelyemen kifogásokat kerestem arra, h hazamehessek stb... Utáltam az érzést, h tudtam semmi értelme a félelmemnek, mégis az idegösszeroppanás szélén álltam. Pszichológushoz fordultam, akihez 3 hónapig jártam. Nekem nagyon erős fóbiám volt, több kezelésre volt szükségem, általában 5-7 elég. A fóbiám még ma is él, nem tudom elviselni az egereket, de a terápia segített felszabadulni és kezelni a lehetséges találkozásokat. Megtanultam lenyugtatni magam. Nem hiszem mindenre azt, h egér és sokkal jobban érzem magam. Neked is javasolnám a pszichológus segítségét, mert tudom h egyedül nem megy. Én minden reggel elhatároztam magam, h mától kezdve nem fogok félni, mert nincs mitől, de amikor oda került a sor nem tudtam uralkodni magamon. DE jó hír, h a fóbia kezelhető! :) Sok sikert!
2013. jan. 27. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!