Mi okozhatja ezt a "sokk" érzést bennem a külföldi utazásom óta? Hogyan térjek vissza az azelőtti kerékvágásba? Vagy hogyan fordítsam jóra, hasznomra?
Most egy féléve, hogy 3 hetet töltöttem kinn Dél-Indiában egy ismerősömmel. Amióta hazajöttem, sehova nem mentem nyaralni, még Magyarországon belül sem. Átmegyek ismerőseimhez, eljárok dolgozni, nincs problémám az emberek között lenni. De valami miatt "nem merek" elutazni nyaralás céljából. Repülőre pedig nem mernék újra felülni. Nem attól félek, hogy lezuhanna, stb., hanem nem tudom mi az igazi oka ennek az érzésnek. Amikor indultunk az útra, és ott voltunk, nagyon jól éreztem magam, mégis idegen világ volt számomra, olyan "sokk" szerű. Olyan, mintha ez a "sokk" érzése nem oldódott volna még fel bennem. Ahogy először vágytam oda, most szinte szeretném kitörölni az emlékeimből azt az időszakot. Nem értem magam, az érzéseimet. Mi lehet ez?
A hindu vallás és filozófia továbbra is nagyon érdekel, de már csak itthon "gyakorolva".
Azzal az ismerősömmel, akivel voltam kinn, hazaérkezésünk után megromlott a barátság. Azóta nem beszélünk, mert ő nem hajlandó. (Telefont nem veszi fel, e-mailre nem válaszol. Személyesen pedig nem akarom megkeresni, nem szándékom a zaklatás.) Ő továbbra is utazgat egyébként. Én meg nem bírok nekivágni semmilyen olyan útnak, hogy ismét máshol aludjak vagy olyan távol.
Mi lehet ez a "sokk" érzet? Mit tegyek, hogy ezen túl legyek? Hogyan térjek vissza a régi kerékvágásba?
31/N
Az ismerősömmel azért romlott meg a kapcsolat, mert mi még haza sem értünk, ő már azon gondolkozott, mikor és hova menjen újra. De én nem tartottam vele. Majd akkor keresett csak, amikor valamit intézni kellett neki (angolul hivatalosan lelevelezni dolgokat pl.) Ezt még akkoriban szóvá tettem, és akkor jött azzal, hogy én milyen hülye vagyok...és amint talált mást, aki elintézi neki a dolgokat, onnantól kezdve nincs kommunikáció közöttünk. De ez hazautazásunk után történt.
De nem hinném, hogy az ismerősömmel megromlott kapcsolat hatása lenne. Ugyanis az miatt miért ne vágynék máshova, stb.? Miért éreznék ilyen "sokk" hatást konkrétan az útra visszagondolva? Ottlétünk alatt minden rendben volt és az utazás alatt is. Nem történt semmi rendkívüli. Max. a kultúra volt tényleg idegen számomra akkor és ott élve.
A deperszonalizációnak másak a tünetei, nem?
Bennem olyan "sokk" hatás érződik, szorongás, ha visszagondolok az útra vagy arra, hogy el kellene menni pl. nyaralni.
Azelőtt soha nem voltam még nem nyugati országban. Ez volt az első alkalom. Lehet, hogy a kulturális különbség, hangulat, stb. hat így rám? Miért van benne az, hogy ki akarom szinte törölni azt az időszakot, annak ellenére, hogy ott semmi rossz nem ért?
De hogyan oldhatnám ezt a leírt érzést, szorongást
Isten ments, hogy rád akarjam húzni ezt a betegséget. Én csak azért írtam ezt, mert valamelyest hasonlít rá. Elmentél egy idegen környezetbe, ahol minden új, minden furcsa, ez alapból deperszonalizációs tüneteket produkál gyakran az egészséges emberen is. Írtad, hogy most hogy itthon vagy ha rágondolsz, akkor is visszajön ez az érzés. Ez is beleillik a dp-be - visszagondolsz a kiváltó okra és előjön az érzés. A szorongás, "sokk"-érzet a dp-nek tünete.
Ne aggódj rajta és elmúlik pár héten belül. Minél többet foglalkozol ezzel, annál rosszabb lesz. Csak folytasd az életedet úgy mint eddig, ne gondolkozz ezen a furcsa érzésen egyáltalán és még csírájában elfojtod a dp-t, ha esetleg az indukálódott nálad ezzel az utazással.
Köszönöm szépen a türelmedet! :)
Akkor lehet az a megoldás számomra, hogy tudatosan lekötöm a figyelmemet olyan dolgokkal, amelyek itt és most vannak körülöttem, pl. belemerülök a munkámba (persze nem munkamániába átcsapva), keresek valami hobbit?
De azt figyeltem még meg, hogy időszakosan jön elő az a szorongás. Van, amikor visszavágyom, van amikor meg feledném azt az időszakot. Lehet, hogy ki kellene elemeznem, helyretenni magamban azt,amit ott átéltem, tapasztaltam, láttam, tudva, hogy az egy egészen más kultúrkör, ami itt nem létezik már? Mert olyan, mintha én eddig ezt elfojtottam volna, és ott van bennem mélyen, "kitörésre" várva.
Igen, az jó módszer, ha lekötöd magad valamivel. Akinek rendesen dp-je van, annak is mindig ezt ajánlják. Foglalkozz azzal, ami itt és most van.
A kielemzés jó ötletnek tűnik. Segít az, ha az implicit memóriából átkerülnek a dolgok az explicitbe. Tehát ha nem csak egy érzés marad meg az utazásból, hanem kézzel fogható tudás. Ha viszont úgy veszed észre, hogy az úton való agyalás ront, akkor hagyd. Akkor csak szimplán ne foglalkozz vele.
Azért jutott eszembe a kielemzés, mert mindez idáig bennem voltak/vannak az érzések, és lehet, éppen az a baj, hogy nincs "kimondva". De az érzés ott él bennem, és "ki akar jönni". Vagyis mintha eddig elfojtottam volna, stb.
Így azt sem tudhatom, hogy a kielemzés javít-e vagy ront. De mindenképp dolgozom rajta. Ugye más az, amikor csak érzés formájában van bennem, és arra gondolok, és ez teremt bennem feszültséget, és más az, amikor az érzések ki vannak elemezve. :)
Kedves kérdező!
Nekem úgy tűnik, mintha erőltetnéd azt az írásaidban, hogy minden rendben zajlott, nem történt semmi, csak valami kulturális sokk ért, amit nem is vettél észre. Ez nem valószínű. Gondolom az utazás előtt is hallottál már Indiáról, láttál képeket, filmet is. Én mindenesetre azt tudnám javasolni, hogy kerekedj fel, egy másik pasival, és induljatok el most nyugat felé. Hátha helyrerázódsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!