Hogy lábalhat ki az ember a tartós rosszkedvből, az önbizalomhiányból?
Kedves kérdező!
Valójában te sem gondolhatod komolyan, hogy mindenki téged akar megalázni, kihasználni, lábtörlőnek használni. Ha így érzed, akkor az agyad szórakozik veled. A tüneteidet nem ártana egy hozzáértőnek elmesélni. A saját érdekedben.
Én is gondoltam már pszichológusra, de nem merek elmenni. Gyerekkoromból is rossz emlékeim vannak, illetve a húgom kapcsán voltam egynél kb fél éve, ő is csak megalázott a szüleim előtt, hogy nem vagyok 100-as, szerinte egy pénzéhes, lelkiismeret nélküli, önző dög vagyok (ezt így, a szüleimnek...). Azok után egy darabig nem megyek pszichológushoz.
Hát igen, így sem könnyebb, hogy bár szép és sikeres vagyok, amit látok és felfogok, mégsem érek el vele semmit, hisz a környezetem nem tisztel és ami még rosszabb: nem fogad el és nem szeret.
A főnökeim pl kevés más dolgozón gyalogolnak úgy át, ahogy rajtam nap, mint nap. Ezt már a munkatársaim is látják és azóta ők is a határaikat próbálgatják: csicskáztatnak, megaláznak, kinevetnek, beszólogatnak, ha épp ahhoz támad kedvük. A közös bulikból persze ki vagyok hagyva, mert nem tartanak elég jófejnek ahhoz. Szóval hiába a saját magammal való elégedettség, ha a környezetemen azt látom, hogy mindez semmit sem ér. Folyton csak kritizál mindenki, ez a baj velem, az a baj velem, ilyen vagyok, olyan vagyok, aki egyik héten a haverom, a másik héten megutál ok nélkül... és igen, a környezetem felszínes, bunkó, erejüket folyton csak fitogtató emberekből áll. De egyszerűen nem találok olyan embereket, akik nem ilyenek.
A barátom mellettem áll és próbál bátorítani, ami, bár jól esik, önmagában édeskevés. Ő csak annyit mond, hogy tegyek nagy ívben az emberekre és ne foglalkozzak a bunkózással, a szemétkedéssel. Szerinte egyszerűen senkivel nem kellene foglalkoznom. De ez nem ilyen egyszerű, sajnos szociálisan nagyon érzékeny vagyok, minden érzékenyen érint, ami az emberekkel, a környezetemmel, a világgal kapcsolatos, ilyen vagyok, ezellen nehéz tenni. De valamit már muszáj lesz, mert úgy érzem, lassan depresszióba süllyedek! Folyton sírhatnékom van a magánytól, a nincstelenségtől, attól, hogy senki sem szeret. Mindig rossz kedvem van és ez magával fog rántani, ha nem lábalok ki belőle idejében.
Vegyes érzelmekkel olvastam amit írsz,kissé kételkedve, mert az emberek általában nem ilyen gonoszak, de sajnáltalak is, mert elég ha Te így érzel.
Most mondhatnék közismert bölcsességeket, pl.: Puskin szerint: Boldog akarsz lenni? Hát légy boldog! Vagy "ha azt akarod, hogy szeressenek, légy szeretetre méltó" Belátom ez nem vigasztal.
Gyerekkoromban volt egy srác, akivel tényleg mindenki hasonlóan bánt, szinte kikövetelte magának.
Azt javaslom, keress ilyen kérdéssel foglalkozó könyveket, amiben tanácsok tucatjai, módszerek vannak leírva.
Nekem is szokott rosszkedvem lenni- de borotválkozáskor beleröhögök a tükörbe és egy perc múlva helyrehoz.
Az ember érzékenységét nagyon meg lehet sérteni, a szó éles lehet, mint a kés. Ha apró trükkökkel edzed magad, képes lehetsz rá, hogy a téged kritizálókkal együtt nevess, akkor majd "leszálnak rólad"
Az is megfordult a fejemben, hogy táplálék, vitaminhiány, vagy valami lappangó betegség miatt vagy ennyire érzékeny, rosszkedvű. Emiatt aztán valóban elfordulhatnak Tőled a többiek, hiszen mindenki a jókedvű, vidám embert szereti.
Talán elég, ha a körzeti orvosnak mindezt elmeséled és követed a tanácsait.
Mindenképpen javaslok némi sportot, épp testben épp lélek. Ha fizikailag edzettebb vagy, apró tűszúrássá válnak a jelenlegi döfések.
Vonj egyet a válladon, "le vannak ejtve" - és nevess, mert a nevetés mindent meggyógyít
(a 2. vagyok)
Ahogy leírod, egy kicsit tényleg úgy tűnik, hogy a dolgok nagy részét csak te értelmezed így, mert az egyszerűen nem lehet, hogy körülötted MINDENKI ilyen kegyetlen legyen. Szerintem is el kéne menned egy pszichológushoz, én is járok már jó ideje, és ha jó szakembert találsz, nincs mitől félned. Akinél voltál, az egy idióta barom lehetett, én nem is értem, hogy mondhatott rólad ilyenek, főleg a szüleidnek. De hidd el, nem ez az általános! Szerintem keress egy jó szakembert a környékeden, olyat akit ajánlanak, egy ismerős vagy akár egy fórumon.
Valamin lehet hogy változtatnod kéne, mert eddig sablonok szerint élhettél. Ezt egyébként becsülöm és irigylem is, nem mindenkinek jut jó nevelés, jó tervek az életre.
Viszont valami mégsem oké, az egészet fenekestül fel kéne forgatnod, úgy hogy közben önmagad maradsz, vagyis megtalálod önmagad.
Egyébként meg tényleg, magadon kívül ki a francnak kéne még megfelelni. Magadnak megfelelsz-e? Megfelelnek-e a tetteid és mindaz ahogy élsz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!