Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogy lábalhat ki az ember a...

Hogy lábalhat ki az ember a tartós rosszkedvből, az önbizalomhiányból?

Figyelt kérdés
Csinos, sikeres fiatal lány vagyok, amit tudok is magamról. Jó jegyek az egyetemen, külföldi tanulmányok, jó anyagi háttér, jól működő, tartós párkapcsolat. Ha a tükörbe nézek, elégedett vagyok magammal, ha véggondolom az életemben eddig elérteket, kivételesen sikeresnek mondhatom magam. Nem is itt a gond... hanem a fellépésemmel, a kisugárzásommal. Tudom, érzem a körülöttem élők viselkedéséből, hogy mindenki látja és érzi, milyen gyenge is vagyok valójában. Hiába a céltudat, hiába vagyok szakmai téren kitartó és sikeres, egyszerűen nincs kiállásom, nem merek az emberek szemébe nézni, eléjük állni (bár ez a szakmámhoz szerencsére nem is kell, de a magánéletemben nagy hátrány). Mindenkivel szemben félénk, visszahúzódó vagyok valójában, hagyom magam eltaposni, elnyomni, ráadásul ezt szeretik is megtenni velem. A környezetem folyamatos játszmát űz abból, hogy lehet engem lehúzni, kihasználni, megtörni. A barátaim, a családom, a főnökeim... mind-mind folyamatosan bántanak és azt lesik, mikor török már meg végre, hisz tudják, milyen gyenge is vagyok valójában. Mondhatni, ott törlik belém a cipőjüket, ahol csak tudják és ott gázolnak belém mind, ahol csak tudnak. Szeretnek megalázni, sárba taposni, senkiként kezelni. Folyamatosan mindenben én vagyok a rossz, mindenki szerint mindent rosszul gondolok, csinálok és senki vagyok. Holott mindez, tudom, nem igaz, csakhogy ezt a környezetem nem látja be. Nem tisztelnek, nem értékelnek, nem szeretnek velem barátkozni. És ez az, a magány, az önbizalomhiány az, ami lassan már depresszióba hajt. Folyton rossz kedvem van a folyamatos rossz behatásoktól, az emberek bunkóságától (nem idegenekétől, hanem a közvetlen környezetemétől), attól, hogy senki nem foglalkozik velem (a "barátaim" hetekig nem válaszolnak az üzeneteimre stb.), senki nem hív már sehova (pedig régen sokat jártam el velük), senkinek nincs hozzám egy jó szava sem, csak bunkózik meg lesz*r engem mindenki. Mit tehetnék, hogy kerekedjek ezen felül? Hogy ne legyek magányos? Hogy tanuljam meg leküzdeni azt, hogy az emberek lábtörlőnek használnak? Hogy legyek kevésbé szenvedő, kevésbé alsóbbrendű fél a kapcsolataimban? Hogy tanítsam meg az embereknek, hogy velem ezt nem játhatják, hogy én is szeretnivaló és tisztelendő ember vagyok, mint mások?
2012. szept. 15. 20:10
 1/10 anonim válasza:
az önbizalomhiányt csak 1 féleképpen lehet eltünteni, meg kell tanulnod úgy élni, hogy nem gondolsz arra, hogy a körülötted lévőknek mi a véleményük rólad.. az önbizalomhiány ebből ered, túl sokat gondolsz arra mit gondolnak rólad mások és így magadat sem látod már jónak.. próbálj magadnak kis sikereket kivívni az élet bármely területén és mikor eléred gondolj arra, hogy te nem vagy kevés mert elérted amit akartál. és mások véleménye nem számít ilyenkor, hiszen úgyis csak irigykednek rád mert te megtudtad valósítani
2012. szept. 15. 20:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim válasza:
Érdekes, hogy azt írod, tudod is magadról, hogy csinos, okos, értékes ember vagy - mégsem állsz ki ezért. Én, akinek mindezt csak mondják, de mégsem érzem így, azt hinném, hogy aki tisztában van mindezzel, annak könnyű dolga van. Nem lehet, hogy rossz emberekkel veszed körül magad? Felszínesek, megbízhatatlanok a barátaid? Azt írod, hogy boldog párkapcsolatban élsz, ebből szerintem sokat táplálkozhatsz. Ha Ő ott van melletted, hogy lehetsz magányos?
2012. szept. 15. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező!

Valójában te sem gondolhatod komolyan, hogy mindenki téged akar megalázni, kihasználni, lábtörlőnek használni. Ha így érzed, akkor az agyad szórakozik veled. A tüneteidet nem ártana egy hozzáértőnek elmesélni. A saját érdekedben.

2012. szept. 15. 20:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 A kérdező kommentje:

Én is gondoltam már pszichológusra, de nem merek elmenni. Gyerekkoromból is rossz emlékeim vannak, illetve a húgom kapcsán voltam egynél kb fél éve, ő is csak megalázott a szüleim előtt, hogy nem vagyok 100-as, szerinte egy pénzéhes, lelkiismeret nélküli, önző dög vagyok (ezt így, a szüleimnek...). Azok után egy darabig nem megyek pszichológushoz.


Hát igen, így sem könnyebb, hogy bár szép és sikeres vagyok, amit látok és felfogok, mégsem érek el vele semmit, hisz a környezetem nem tisztel és ami még rosszabb: nem fogad el és nem szeret.


A főnökeim pl kevés más dolgozón gyalogolnak úgy át, ahogy rajtam nap, mint nap. Ezt már a munkatársaim is látják és azóta ők is a határaikat próbálgatják: csicskáztatnak, megaláznak, kinevetnek, beszólogatnak, ha épp ahhoz támad kedvük. A közös bulikból persze ki vagyok hagyva, mert nem tartanak elég jófejnek ahhoz. Szóval hiába a saját magammal való elégedettség, ha a környezetemen azt látom, hogy mindez semmit sem ér. Folyton csak kritizál mindenki, ez a baj velem, az a baj velem, ilyen vagyok, olyan vagyok, aki egyik héten a haverom, a másik héten megutál ok nélkül... és igen, a környezetem felszínes, bunkó, erejüket folyton csak fitogtató emberekből áll. De egyszerűen nem találok olyan embereket, akik nem ilyenek.


A barátom mellettem áll és próbál bátorítani, ami, bár jól esik, önmagában édeskevés. Ő csak annyit mond, hogy tegyek nagy ívben az emberekre és ne foglalkozzak a bunkózással, a szemétkedéssel. Szerinte egyszerűen senkivel nem kellene foglalkoznom. De ez nem ilyen egyszerű, sajnos szociálisan nagyon érzékeny vagyok, minden érzékenyen érint, ami az emberekkel, a környezetemmel, a világgal kapcsolatos, ilyen vagyok, ezellen nehéz tenni. De valamit már muszáj lesz, mert úgy érzem, lassan depresszióba süllyedek! Folyton sírhatnékom van a magánytól, a nincstelenségtől, attól, hogy senki sem szeret. Mindig rossz kedvem van és ez magával fog rántani, ha nem lábalok ki belőle idejében.

2012. szept. 15. 20:51
 5/10 A kérdező kommentje:
Egyébként ezt az egészet ott próbálom levezetni, hogy folyton csak az éeltem sikeres részeire összpontosítok, viszont ennek is megvan a hátránya. Bár sokat tanulok a további sikerekért és a céljaim eléréséért, de a másik oldal, a külsőm viszont nagy gondokat okozhat még. Folyamatosan vásárolok, méghozzá egyre többet és drága holmikat. A ruháim lassan nem férnek el a szobámban, de én egyre szebb és csinosabb akarok lenni. Ha máshogy, hát így akarok érvényesülni. Jó érzés, ha legalább látom, ahogy a korábban megalázó férfi munkatársaimnak leesik az álluk, ha meglátnak az utcán... Egyszerűen valamivel kompenzálnom kell azt, amit nem kapok meg: az odafigyelést, az elfogadást és a barátok szeretetét.
2012. szept. 15. 20:58
 6/10 anonim ***** válasza:
100%

Vegyes érzelmekkel olvastam amit írsz,kissé kételkedve, mert az emberek általában nem ilyen gonoszak, de sajnáltalak is, mert elég ha Te így érzel.

Most mondhatnék közismert bölcsességeket, pl.: Puskin szerint: Boldog akarsz lenni? Hát légy boldog! Vagy "ha azt akarod, hogy szeressenek, légy szeretetre méltó" Belátom ez nem vigasztal.

Gyerekkoromban volt egy srác, akivel tényleg mindenki hasonlóan bánt, szinte kikövetelte magának.

Azt javaslom, keress ilyen kérdéssel foglalkozó könyveket, amiben tanácsok tucatjai, módszerek vannak leírva.

Nekem is szokott rosszkedvem lenni- de borotválkozáskor beleröhögök a tükörbe és egy perc múlva helyrehoz.

Az ember érzékenységét nagyon meg lehet sérteni, a szó éles lehet, mint a kés. Ha apró trükkökkel edzed magad, képes lehetsz rá, hogy a téged kritizálókkal együtt nevess, akkor majd "leszálnak rólad"

Az is megfordult a fejemben, hogy táplálék, vitaminhiány, vagy valami lappangó betegség miatt vagy ennyire érzékeny, rosszkedvű. Emiatt aztán valóban elfordulhatnak Tőled a többiek, hiszen mindenki a jókedvű, vidám embert szereti.

Talán elég, ha a körzeti orvosnak mindezt elmeséled és követed a tanácsait.

Mindenképpen javaslok némi sportot, épp testben épp lélek. Ha fizikailag edzettebb vagy, apró tűszúrássá válnak a jelenlegi döfések.

Vonj egyet a válladon, "le vannak ejtve" - és nevess, mert a nevetés mindent meggyógyít

2012. szept. 16. 20:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
Szedjél centrumot.
2012. szept. 16. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim válasza:

(a 2. vagyok)


Ahogy leírod, egy kicsit tényleg úgy tűnik, hogy a dolgok nagy részét csak te értelmezed így, mert az egyszerűen nem lehet, hogy körülötted MINDENKI ilyen kegyetlen legyen. Szerintem is el kéne menned egy pszichológushoz, én is járok már jó ideje, és ha jó szakembert találsz, nincs mitől félned. Akinél voltál, az egy idióta barom lehetett, én nem is értem, hogy mondhatott rólad ilyenek, főleg a szüleidnek. De hidd el, nem ez az általános! Szerintem keress egy jó szakembert a környékeden, olyat akit ajánlanak, egy ismerős vagy akár egy fórumon.

2012. szept. 16. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

Valamin lehet hogy változtatnod kéne, mert eddig sablonok szerint élhettél. Ezt egyébként becsülöm és irigylem is, nem mindenkinek jut jó nevelés, jó tervek az életre.

Viszont valami mégsem oké, az egészet fenekestül fel kéne forgatnod, úgy hogy közben önmagad maradsz, vagyis megtalálod önmagad.

Egyébként meg tényleg, magadon kívül ki a francnak kéne még megfelelni. Magadnak megfelelsz-e? Megfelelnek-e a tetteid és mindaz ahogy élsz?

2012. szept. 18. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim válasza:
Elősszőris menny el szórakozni aztán kérd meg a szüleidet,hogy adjanak föl kérdéseket,és elfelejtesz mindent.
2012. okt. 17. 20:48
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!