Valaki segítene? Tanácsot adni vagy szimplán csak beszélgetni? (lent)

Én segítenék, de nem hinném, hogy tudok. De...leírom az én kálváriámat, hátha okulsz belőle, esetleg valamit hasznosíthatsz (vagy aki elolvassa még rajtad kívül).

Gyermekkoromtól kezdve mindig hirtelen haragú és rossz természetűnek mondott voltam. Ébredés után nem lehetett hozzám szólni, mert ölni tudtam volna az idegességtől. Lehetne sorolni napestig a rossz dolgokat. És lassan beláttam, hogy ez nem feltétlenül jó így. Évek munkájával "megszelidültem" és megpróbáltam besimulni a sorba (hogy közhellyel éljek). Teltek múltak az évek és azt vettem észre, hogy, ha nem szóltam valamiért vagy befogtam a szám, hogy ne legyen veszekedés-verekedés előbb-utóbb mindenki a fejemre szart. Értsd: "ez sosem szól semmiért basszunk ki vele, vele meg lehet tenni bármit mert hülye és nem áll ki magáért" stb. És így telt az idő egészen 2010-ig amikor rákot diagnosztizáltak nálam.

Ezt új bekezdésbe kell írnom, mert elkezdődött egy másik irányú változás bennem, amit különböző dolgok-történések váltottak ki belőlem. Tehát: táppénzen voltam, mint rákbeteg... a munkatársaim kiröhögtek az összes barátom elfordult tőlem ez miatt. A cég tulajdonosa azt mondta, hogy a rák az lófasz és nem betegség és kirúgott. És ez volt az utolsó csepp a poharamban. Teljesen olyanná váltam újra, mint a régi önmagam. Ugatós, semmit szó nélkül nem hagyó, a tettlegességtől sem visszariadó, hirtelen haragú emberré.

Végezetül: miért kell neked olyannak lenned, amilyennek mások akarnak látni téged???????

Én olyan lettem (újra), amilyenné a többi ember tett és PONT.

Kicsit bő lére eresztettem a mondandómat, de remélhetőleg le tudsz belőle szűrni 1-2 hasznos dolgot magadnak az elkövetkezendő időkre.

37/F

Én olyan szívesen segítenék neked, de félek, "egyszerű halandó" létemre nem tudnék semmit nyújtani, azon kívül, hogy meghallgatlak.Persze valószínűleg lennének ötleteim, meg "jótanácsaim" csak kérdés, hogy elég-e a jószándék, vagy valami tudás is szükségeltetik hozzá. 15 éves vagy, gondolom suliba jársz, azt ajánlom menj el a sulipszichológushoz, hátha ő tud segíteni. Én is jártam egy időben a sulink pszichológusához, ő adott tanácsot, hogy hova mehetnék tovább (nekem pszichiáter kellett)

Egyébként meg az teljesen normális, hogy 15 éves korod körül változol, hisz most vagy abban a korban, mikor még alakul a személyiséged, csak nem mindegy ugyebár, hogy milyen irányba... Rengeteg benned a keserűség, meg a düh, amit gondolom nem tudsz feldolgozni, és ez okozza a bajt....

Szóval írj nekem, ha gondolod, de a sulipszicho-s ötletet ne vesd el rögtön