Mit tegyek, ha nagyon szeretnék meghalni, de érzem hogy valami nem stimmel ezzel a gondolattal? Mi lenne a következő lépés? Menjek el valahova, kivel beszéljek?

Évek óta, majdnem hat éve nagyon rosszul érzem magam, néha pár hónapra meg nagyon jól és akkor sokat költök, de most megint a rossz fázisban vagyok. Nem akarom magam diagnosztizálni. Annyira rosszul vagyok, hogy zavar a lélegzés, nem tudok megmozdulni, a barátaimat eltávolítom magamtól, néha napokig nem akarok enni aztán meg minden, amit találok, megzabálok, vagdosom magam és bárhol, bármikor tudok sírni apró hülyeségeken (általában azzal van kapcsolatban, hogy valaki nagyon rendes velem, és ettől bűntudatom van). Egyre többször vannak dührohamaim, ami után töredelmesen bocsánatot kérek, de sosem érzem úgy, hogy igazán megbocsátanának, amitől még hülyébben érzem magam. Na mindegy, szóval a lényeg, hogy nagyon, de nagyon, de nagyon meg szeretnék már halni, folyamatosan ezen jár az eszem és azt hiszem, beszélnem kéne valakivel, de az anyámnak nem mondhatok semmit, mert így is elég baj van velem. Egész nap csak feküdnék, ha el is megyek hétvégénként akkor korán hazamegyek. A vidám társaságtól csak még rosszabbul érzem magam. Volt, hogy nem is emlékeztem semmire egy szituációból, annyira rosszul voltam és csak mosolyogtam végig. Erre még rátesz egy lapáttal a világnézetem, ami még itt tart (felelősnek érzem magam az emberekért, egyfajta istenkomplexusom van (bár azt mondtam, nem akarom diagnosztizálni magam), ők még akarnak élni, addig én se halhatok meg)

Köszi ha végigolvastad, bár tisztában vagyok vele, hogy semmi értelme. Szóval mit csináljak? Senkivel nem merek beszélni. Senkit nem is ismerek. Mindenki azt hiszi, hogy remekül érzem magam.