Depresszió vagy valami teljesen más?

Nem érdekel igazán senki és semmi. Néha úgy érzem mintha nem is lennének érzelmeim, nincs rám semmi hatással az ha sem pl.: ha valahol emberek halnak meg. Egyszerűen hidegen hagy. A családtagjaimat is csak elviselem. Idegesítenek. Olyan mintha csak idegenek lennének.

Szorongok, mostanában néha úgy érzem mintha nem tudnék rendesen levegőt venni, folyamatosan feszült vagyok, dühkitöréseim vannak. Olyan szinten undorodok magamtól, hogy sokszor legszívesebben fognák egy nagy konyhakést, és beledöfném az alkaromba vagy a combomba. Nem a fájdalom miatt, hanem azért mert nem érdemlek mást, és talán így csökkenne az állandó feszültség érzetem. Vagy mégsem.

Nem tudok koncentrálni, a memóriám is elég rossz... sőt borzalmas.

Kb. 2,5 éve szinte teljesen izoláltan élek. Néha napján elmegyek bevásárolni(1,5-2 hetente). Nem szeretek emberek közé menni, ha lehet kerülöm a velük történő kommunikációt.

Nincsenek barátaim, soha nem is voltak, és fogalmam sincs hogy egyáltalán hogyan kell "barátokat szerezni". Nekem ez nem megy. Ebből adódóan soha nem volt párkapcsolatom. Félek az elkötelezettségtől.

Nem tudom, hogy mit akarok magammal kezdeni. 22 vagyok, nem járok sem iskolába, és munkám sincs. Egész nap itthon ülök, vagyis a nagymamámra figyelek, segítek neki dolgokban.

Nincs igazi hobbim, és teljesen tehetségtelen vagyok. Néha napján rajzolgatok, de ettől csak még frusztráltabb leszek, mert egyszerűen nem megy még az sem, a kreativitásom egyenlő a nullával.

Tisztában vagyok vele, hogy pszichológusra lenne szükségem, és hogy önértékelési problémáim vannak, de nem szeretnék segítséget kérni.

Elnézést hogy itt sajnáltatom magam, de túl ostoba vagyok ahhoz hogy rájöjjek mi ez.

Lehet hogy egyszerűen csak bolond vagyok?