Hogyan győzzem le ezt a "mindent egyszerre és azonnal akarok" belső "kényszert"?

Ami nekem van, kicsit hasonló, úgy van, hogy elképzelem, mi mindent fogok aznap csinálni és tökreálisnak tűnik, és valahogy tologatom ide-oda mimndegyiket, aztán ha az egyiket megcsinálom a 10-ből, már örülök, és ott van ez az érzés... Akkor van legkevésbé, ha nem agyalok azon, hogy mi mindent kéne meg mi mindent szeretnék, csak gondolkozás nélkül elkezdem valamelyiket, aztán a következőt, tehát minél kevesebbet agyalok rajta, annál jobb, neked is ezt tudom javasolni, hogy ne agyalj rajta, hanem csak egyiket a másik után, aztán amire lesz idő, az meglesz , amire nem, az nem... persze mondani könnyű...

Hát biztos jó lenne kiolvasni minden jó könyvet, filmet, de akkor se menne, ha egész életedben nem csinálnál mást. Le kell szűkíteni a fontosabbakra.

ezzel én is pont így vagyok. ha elkezdek olvasni egy könyvet végül, nem a tartalmát élvezem, és beleméllyedek, hanem állandóan azt nézem, hogy úristen! mennyi van még hátra. És úgy érzem, hogy soha nem fogok vele végezni, ezért abbahagyom, és belekezdek egy másikba, vagy más tevékenységbe. Állandóan listákat írok, és húzogatom ki amivel elkészültem, de iszonyúan stresszel, ha nem húzhatok ki mindent aznap. Mivel általában mindent meg akarok csinálni egy nap, ezért túlhajtom magam, és nem tudok örülni annak amit elvégeztem, hanem azon a pár maradékon idegeskedem, amit nem tudtam kihúzni a listáról. Igazán irigyelem azokat az embereket, akik az ilyesmit nagy ívben leszarj*ák. De én akkor úgy érzem, hogy így nem fogom vinni semmire. Ezt valószínűleg belénk nevelték. Mert azok az emberek is viszik valamire, akik nem ennyire kényszeresen következetesek. Persze nagy előny a pontosság, de több idegesség és boldogtalanság jár ezzel. A siker pedig nem biztos hogy ezen múlik. Én már rájöttem hogy valami baj van velem, de nem tudok leállni (nem tudok leállni - belga-ovi) állandóan pörgök, és mindent meg akarok csinálni egyszerre. A lusta emberek idegesítenek a legjobban. Ha van egy tervem amit el akarok végezni, nagyon tudok haragudni arra aki hátráltat vagy megakadályoz. Ezzel a temperamentummal persze jó sok embert elriasztok magam mellől. Nem tudok lenyugodni, lazítani sajnos, és nem tudom hogy hogy lehetne. Próbáltam letojni az egészet, de akkor meg vádolva érzem magam, hogy elfecsérlem az időmet. Tudom hogy rossz ez az életfelfogás, de mindig úgy érzem, hogy tennem kell valamit, egy filmet nem bírok megnézni nyugodtan. :(

ha ez segít, nálam bipoláris depót is diagnosztizáltak egyszer, és állítólag ez a mániás része a személyiségemnek. valamiféle kényszeres részez az életünknek. ha nagyon zavar, keress fel egy pszichológust, hátha tud segíteni ahogy feltárják ennek a gyökerét. Nálunk (mert nővéremnél detto ugyanez van, csak ő még durvábban nyomja ezt) biztos az az oka, hogy nagymamámék így neveltek minket, és sokszor hallottuk hogy így sosem fogjuk vinni semmire. Például nálunk hétvégén először ki kellett takarítani a szobánkat, és csak utána ülhettünk le tv-zni. Videónk sosem volt, és számítógépes játékkal sem játszhattunk. MIndig a feladat volt elsődleges helyen. Azóta sem tudom magam úgy jutalmazni hogy megelégedhetnék :(