Nincs olyan, hogy valaki "alapból" melankólikus, szomorú beállítottságú ember?

Amit írsz, az a lelki betegségekre igaz lehet, és nem olyan módon, hogy "áthelyeznénk őket", hanem ha olyan környezetben nőttek volna fel...

Vannak viszont az idegi alapú betegségek, amik viszont leginkább gyógyszeres támogatás mellett korrigálhatók, ott szerintem ha más környezetben nőtt volna föl, akkor is megvolna ez a hajlandóság.

Érdekes, amit leírsz. Konkrét választ nem tudok mondani, saját bőrömön tapasztaltakat esetleg. Úgy gondolom hogy alapból szomorú vagyok, azt hogy mi váltotta ki, nem is tudom. Lényegében fiatalkoromban megvoltak a "tipikus" kamaszkori problémáim, az ősök járattak is pszichológushoz rendesen. Annyi lett a vége, hogy szégyenkezhettem mindig az iskolában, hova járok, egy papírra pedig ráírták hogy "hangulatilag enyhén deprimált". Soroljam tovább? Középiskolában pocsékul éreztem magamat, beilleszkedési zavarok, talán le is romlott az átlagom egy picit, valahogy túléltem. Az a munkát, amit gyerekkorom óta akartam végezni szétrombolta az "emberiesség" és a bürokrácia. Itt is van gond. Most 28 éves vagyok, lassan egy éve volt egy elég erőteljes befordulás, 3hónap alatt 40 kiló mínusz. Pszichiáterhez járok, gyógyszert szedek, nem jobb.

Feltehető akkor a kérdés, hogy a tavaly ilyenkori körülmények tettek ilyenné-amilyen vagyok, vagy egy hosszú folyamat, ami most tört felszínre, esetleg hajlamos vagyok az önmarcangolásra.-az utóbbi esetben szerintem lehetséges, hogy valaki alapból szomorú. De ebből a példából nehézkes kiindulni. Nyilván hozzájárulnak más dolgok is. 10 év alatt, amibe belekezdtem, alig sikerült valami. Az idő rohan. Egyedül lakom, néha már megbolondít a csend. Komoly kapcsolatom, hovatovább barátnőm sosem volt. - Ez is lehet hatással az általad említett dolgokra.

Végülis a kérdésed...szerintem nem tudnám kezelni a hirtelen megváltozott környezetet, értékelhető terápia meg nincs. Azt hittem egy év alatt elmúlik, de sokadszorra sem. Összegezve: körülmény, szerintem is. De mi van akkor, ha az "áthelyezés" nem megvalósítható. Mondjuk fizikai akadályai vannak, vagy éppen önértékelési zavara van az illetőnek és deprimálja az idegen közeg. Ja és mondjuk tegyük fel hogy a terápia hatásos...

Jó kis kérdés volt ez.

Valóban, jól látod a helyzetet. A környezet sajnos sokat ront a helyes énkép kialakításán. Ha hozzátesszük, hogy a mai társadalom inkább eredmény, mintsem érték-orientált, akkor egyenesen katasztrófa amit túlélünk napról napra.

Nem gond az, ha Magyarországon élsz, hidd el külföldön se megy könnyen. Sőt... (tapasztalat)

Visszatérve a környezetre...valóban sok múlik az iskolaválasztáson - Sajnos az élet egyik igazságtalansága, hogy viszonylag fiatal korban nagyon fontos döntéseket kell meghozni, ami kihat a későbbiekre. Ezen pedig nehéz úgy változtatni, ha éveken keresztül a külvilág azt sulykolja beléd, hogy senki vagy. Ez mondjuk érthető, hiszen a mai fiatalok (talán én is), már úgy nőttek fel, hogy akkor leszel te jó ha "androidos(vagy mi)" telefonod, 3D televíziód, márkás sportcipőd van, stb. Ez a média kárára írható. Hidd el nagyon sok ostoba ember van, és pont ez az amit kihasználnak bennük. Innentől kezdve kialakul bennük egy eltorzult értékrend és ha nem saját maguk köszön vissza a másik személyében, akkor kikiáltják bolondnak, elmebetegnek, bántalmazzák, kiközösítik stb.

Picit fura ez az egész világ.

Ebben a fullasztó környezetben kell valahogy azt elérni, hogy ne tudjanak befolyásolni ezek az ingerek. Kivitelezés pedig nehézkes. Egyedül meg méginkább.

Ha 18 vagy, csak annyit tudok tanácsolni, hogy tanulj. Ha jó az átlagod, ha nem. Mert még nehezebb feldolgozni, hogy hasonló színvonalú emberekkel légy összezárva, pusztán kényszerből, közben meg tudod, hogy sokkal többre vagy képes.(SENKI nem fogja értékelni a személyes gondolataidat, SENKI nem fog emberszámba venni, porszem leszel a gépezetben-kényszerből) És ez a kényszer sokkal keményebb. Itt nem papírokról, meg végzettségről van szó, hanem hogy a tejet és a kenyeret meg tudd venni.

Persze lehet hogy nem igaz, amit írok...vedd úgy hogy személyes vélemény, némi tapasztalattal és viszonylag jó emberismerettel rendelkezve, leírva.

Szép napot!

Kedves kérdező!

Szinte nem is tudnék jobban egyet érteni az általad leírtakkal. Alapból melankolikus ember nem létezik. Az, hogy milyen lesz a személyiséged legjobban a környezet befolyásolja (saját tapasztalataim szerint).

Az ember az egyetlen élőlény, amely örömöt lel más élőlény (akár más ember) szenvedésében. Ezt a tapasztalatot tudom levonni a általános és középiskolás éveimből (én voltam az a tipikus "mindenkiáltalkicikizett" valaki, semmi barát ilyesmi. Szerencsére úgy vettem észre, hogy ez az "elv" már nem érvényes annyira, mikor már kikerülsz a középiskolából.

Ha 18 éves vagy, akkor ha minden jól ment most fogsz fősulira/egyetemre kerülni. Ez a korszak lesz szerintem a lehetőség tárháza. Azért írom ezt most neked, mert balga módon nagyon kis mértékben használtam ezeket a lehetőségeket ki.

Az egyetem új környezetet, új embereket, sok esetben új várost (messze a rossz emlékektől), új város esetén akár kollégiumot is jelenthet. Az ismerkedés nekem meglehetősen nehezen ment, az átéltek miatt iszonyatos gátlásosság alakult ki bennem, nehezen bízok meg új emberekben. De némi idő eltelte után láthattam, hogy kik szimpatikusak számomra, kikben bízhatok meg és sikerült néhány (nem sok és felszínes) igazi barátra szert tenni. Voltak közöttük viszonylag nyitottabb személyiséggel bíróak is. Velük néhány alkalommal sikerült szórakozóhelyekre eljutni, amit korábban kerültem (talán összesen 2-3 alkalommal voltam fősuli előtt). Különösebb szórakozást sajnos nem jelentettek ezek számomra, bár némileg sikerült oldódni már ez is valami. Saját hülyeségem miatt, előbb utóbb valahogy abbahagytam ezt is, nem jelentett igazi szórakozást, egyszerűen még alkohollal se tudtam magam teljesen elengedni. Ezt is nyilván saját gyári hibáimnak köszönhetem.

Azt szeretném tanácsolni, hogy ha sikerül barátkozni, és ők hívnak ilyen helyekre, akkor is menj el velük ha viszolyogsz az ilyenektől. Ne ess az én hibámba, mert szerintem ezek olyan lehetőségek lehetnek, amiket ha nálamnál jobban kihasználsz, fordulópontot érhetsz el.

Kívánom a legjobbakat :)