Akinek volt már abortusza, hogy tudta magát túltenni rajta? Esetleg tapasztalata valakinek?

Kedves Kérdező, köszi (#5), de ami történt, az megtörtént. Én a saját példámat csak az előtte mondottakra hoztam fel illusztrálásul, már, hogy egyszerre csak egy úton lehet elindulni, és ha egyszer azon indul az ember, akkor csak gondolhat valamit, de tudni soha nem tudhatja, hogy mi lett volna ha egy másik úton indul el. Az már inkább valamiféle önkínzás, hogy az ember utólag, a nem választott másik útra a lehető legjobb forgatókönyvet KÉPZELI EL.

A kérdésed másik részére annyit, hogy a pánikbetegséget se, meg a generalizált szorongást se lelki okok okozzák alapvetően, a hajlam az vagy az emberben van, vagy nincs. (egyértelmű a genetikai determináció, ha jól emlékszem nem pánikbeteg szülők esetén a gyereknek 2% esélye van rá, hogy az életében kialakul valamikor, ha valamelyik szülő pánikbeteg, akkor meg 13%) Az igaz, hogy ha megvan benne, akkor egy nagy feszültség kihozhatja, de ugye akkor az is igaz, hogy ha nem most ez, akkor 2 év múlva egy munkahelyi krízis, vagy 3 év mulva egy családi konfliktus, vagy akármi.

Különben meg, mint harcedzett ex-pánikbeteg, nekem egyértelműen az antidepresszív gyógyszer segített anno, és az volt a különös pechem, hogy évekig csupa olyan orvost fogtam ki, aki a lelkemet akarta vakargatni... szóval valami olyasmi volt az állás, hogy 1983-ban voltak az első rosszulléteim, 1991-ig a lelkemre akartak hatni, ami alatt sikerrel elérték, hogy már ki sem tudtam mozdulni itthonról, akkor mázlimra elment máshova az addigi ideggondozós főorvos, és jött egy új, aki leszállt a lelkemről, de kiírta amit kértem, és úgy, ahogy kértem. Fél év múlva egészséges életet éltem... 3 év múlva meg már gyógyszer se kellett hozzá...

Persze előre szólok, hogy van a dologban egy csapda, ami, ha egyszer EÜ pályára tanulsz, akár már neked is szembe jöhetett: minden pánikbeteg törvényszerűen túlérzékeny a gyógyszerek mellékhatásaira. Na, ezért van az, hogy sokan idegenkednek tőle rossz tapasztalatok alapján, és inkább évtizedekig varázsolnak... pedig sima ügy, nagyon alacsony adaggal kezdés, nagyon fokozatos emelés, és tudomásul venni, hogy így is az első 2-3 hét általában még rosszabb - azt túl kell élni.

Szóval HA tényleg pánikbetegséged van, vagy generalizált szorongásos betegséged, az nem az abortusztól van, az legfeljebb abban játszott közre, hogy MOST jött ki, és nem jövőre... és éppen ezért, ha az abortuszt feldolgozod pszichésen (ami önmagában persze nagyon fontos dolog) az önmagában segíteni sem fog ezeken, legfeljebb átmenetileg enyhülnek a kisebb feszültség hatására.

(ja, és minden pánikbeteg úgy fekszik, hogy bár ne lenne reggel, mert a bajra jellemző a napi ciklikusság, nevezetesen, hogy a pánikbetegek általában reggel-délelőtt érzik a legrosszabbul magukat, délutánra meg általában valamivel jobban)

Viszont van ennek még egy buktatója, hogy amíg "bezzeg az én időmben:)" 20 éve még nem ismerték a pszichiáterek a pánikbetegséget, és jellemzően valami másnak diagnosztizálták és kezelték, mára ez megfordult, divatba jött a pánikbetegség, és mindenkire rásütik, akinek volt 2 szorongásos rohama, tök mindegy, hogy mitől. Szóval először kell egy korrekt szakmai diagnózis, és utána a pszichoreaktív depressziót elsődlegesen pszichoterápiával, a valódi pánikbetegséget meg elsődlegesen antidepivel célszerű kúrálni... már a saját (eléggé bevált:)) véleményem szerint.