Az emberek első blikkre elítélnek, leírnak engem, és addig nem állnak le, addig nem hagyják abba, amíg azzá nem válok, amilyennek ők másoknak beállítottak! Hogy lehet ez ellen védekezni?

szóval van egy ember, aki elsőre beskatulyáz... a beskatulyázást tovább fűszerezi a fantáziájával, kialakít rólam egy képet, a viselkedésemről, a gondolkodásmódomról, az érzéseimről, és elhiteti másokkal (és magával is), hogy olyan vagyok.

emiatt megállíthatatlan támadások érnek, pedig próbálom megmutatni, hogy nem olyan vagyok, mint ők hiszik.

viszont addig mesterkednek, addig csűrik-csavarják a dolgot, míg végül azzá válok, legalábbis úgy viselkedem, ahogy ők elképzelték, és önigazolóan mutogatják, hogy "na ugye, megmondtam!!!"

hogy lehet ellene védekezni? nem bírom elviselni, hogy meg sem hallgatnak, utána sem járnak, hogy az vagyok-e, akinek mondanak, mondtak, hogy olyan dologért bántanak, aláznak, fenyegetnek, akarnak megverni, ami hamis, amit sosem tettem, és sosem tennék?

hogy olyanokért hurcolnak meg, ami nem is én vagyok?

végül pedig már arra nem lesz erőm, hogy kiálljak magamért, mert egyszerűen legyűr a többség, és meg sem hallgatják, mi az igazság, be sem bizonyíthatom.

ez embertelen, és hiába próbálom ésszel, érvekkel, érzelmekkel, logikával megérttetni másokkal, nem hisznek nekem, nekik úgy könnyebb, ha van valakit alázni, gyűlölni...

teljesen felőrli az idegeim, és elveszi a bátorságom.

egy nagyon aktív elméjű ember voltam, aki novellákat, regényt írt, folyton különböző humoros dolgokat ötölt ki, most pedig már fogalmazni sem tudok, és utcára sem merek menni...

ez borzalmas...