Mit tennél, ha a gyereked az ellenkező nem "életét akarná élni"?

De ha mondjuk mégis pszichológus nélkül kellene, akkor mit tennél? Úgy saját kútfőből..

Úgy értem, hogy TE megengednéd-e... Hogyha nem hagyatkozahatnál senkinek a tanácsára (pl pszicológus) Vagy például mikortól vinnéd el pszichológushoz? Mennyi idő után vagy milyen "tünetek" után?

Nagyon köszönöm a válaszokat! Én nem szülő vagyok, hanem a "másik odlalt" képviseltem annak idején. De én szó szerint a fúk életét akartam élni, nem úgy hogy csaj volt egy kis időszakom, mikor fiú ruhákat akartam felvenni. Sőt elég nagy lelki teher volt az is, hogy testileg lány vagyok. Nem hiszem, hogy ezt valaha is elmondtam volna anyáéknak. De már én is női ruhákat hordok, és hosszú hajam van, és lányokkal barátkozok (gimis vagyok azóta). Csak arre lettem volna kíváncsi, hogy a többi szülő mit "kezdett volna velem", vagy mit gondolhattak rólam meg anyáékról a többiek szülei, hogy vajon hülyének néztek-e vagy mi. Engem nem vittek soha orvoshoz, és nem is beszéltünk erről (én legalábbis nem emlékszem) már kiskoromban sem az a típus voltam, aki tudna/merne az ennyire belső dolgairól beszélni. Meg bizonyos dolgokat megengedtek már egy idő után (pl levágathattam a hajam, vehettem fel fiúünneplőt), de bizonyos másokat meg nem (pl nem iratkozhattam be fiúknak való edzésekre, ahova csak fiúk járhattak). Hogy például jól tették-e, hogy nem vittek orvoshoz. Szóval várok még válaszokat a kérdésre,ha valakinek esteleg van kedve hozzá :) És a kérdést ténylegesen úgy értem, ahogy leírtam, nem csak kifejezetten ruhákra, játékokra, csak példának szántam. Köszi!