Miért nem tudok pénzt elfogadni senkitől, még a barátaimtól, szüleimtől, barátnőmtől sem?

Én rosszabb vagyok nálad, én még a fizetést sem tudom elfogadni! :s

Mikor az ügyfelek kérdezik, hogy mennyibe fog kerülni, csak hebegek-habogok, nem tudok rendesen árat mondani. A vége az lesz folyton, hogy ingyen vagy nagyon áron alul dolgozom állandóan, mert, hogy "szegény, tudom, hogy nekik sincs", meg "biztos pofátlanság ennyit kérni".

Más kérdés, hogy közben meg nekem sincs pénzem! :S

Szóval felismertem a problémát, valahogy túl kell rajta lépni.

Egyértelmű, hogy a szüleid rossz nevelésének az eredménye. Azért nem tudod elfogadni, mert te úgy érzed, hogy neked az nem jár, azaz valamelyik szülőd - vagy mindkettő - sokszor a szemedre hányta, hogy neked valami nem jár, hogy mennyibe kerül ez meg az veeld kapcsolatban, vagy durvább esetben céloztak is arra, hogy ha te nem lennél, mennyivel jobban élnének; hogy neked adnod kell és te nem kaphatsz semmit. Ezért bűntudatod van, ha valaki neked akar adni valamit, azaz azt tapasztalod, hogy te KAPHATSZ valamit, hogy kinyújthatod érte a kezed és elfogadhatod, mert neked az jár.

Amiatt alakul ki ez az érzés a gyerekben, mert a szülője rendkívül önző és kontrolláló. Mint pl. az apád. Aki szülőként a gyerekének (vagy előtte) azt hangoztatja, hogy "itt minden az enyém" és hogy ő tart el titeket, az önző dög. Ugyanis ez egy szülő esetében természetes kéne, hogy legyen, és a gyereknek nincs ahhoz köze, hogy miből élnek, és miből nem a szülei és hogyan teremtik meg a betevő falatra valót. Az a dolguk, azért szülők.

És igen, jól látod: valóban pszichés gond. A szüleid önzése miatt te lettél az, akinek folyton csak adnia kell, de elfogadnia neked nem szabad. Az ilyenből lesz később az, hogy te leszel az, akinek az öreg zsarnoki szüleit ápolnia kell, akár a saját élete vagy a családja rovására is, első szóra ugrania, támogatni őket a halálukig - holott te nem kaptál tőlük szinte semmit, az önzésükön kívül.

Ne várd ezt meg.

Jó volna, ha időben felkeresnél ezel a gonddal egy pszichológust. Most még könnyű belőled kicsellózni ezt a bajt.

Kérdésedre megadtad a válszt:

"Megalázva érzem magam, tönkrement az egész életem, ha már 500 Ftot is kell kérnem, megint elbuktam, rászoruló vagyok."

A megoldás is benne van a válaszodban ("megalázva érzem magam"): ugyanis az érzés csak érzés. Gondolkodással felül kell bírálni. Nem kell érzelmileg viszonyulni a pénzhez. Ráérsz érzelmileg viszonyulni a barátnődhöz/barátodhoz. Arra jó egyébként, hogy homo sapiensek vagyunk, hogy gondolkodással felül tudjuk bírálni a szertelen érzelmi és indulati reakciókat.