A természetben előfordul-e az alprazolám (esetleg más benzodiazepin ) vagy ez egy teljesen szintetikus, mesterségesen előállított vegyület? Megtalálható esetleg valamilyen fogyasztható növényben, állati eredetű táplálékban?

"azt gondolom, a bajaim éppen ebből adódnak, hogy lekoptak

legalábbis azt hiszem

valahogy úgy érzem, nekem mindig fontosabbak voltak a cimborák, mint én nekik"

hála Istennek, hogy nem a tünetek miatt koptak le, az még a jobbik eset. de akkor mi lehetett az ok? beszereztek családot, mások lettek a prioritásaik, mint a tieid? vagy nem volt közös témátok már? próbáltad velük megdumálni, hogy mi (volt?) a baj?

"semmi nem úgy alakul, ahogy terveztem, még kapcsolatokkal sem tudok munkahelyet váltani (mondjuk, legalább van munkám és annyira nem is keresek rosszul)

csak szarul érzem magam a helyemen"

ezek szerint nem igazán azt csinálod, amit szeretsz. vagy csak unod? már nem kihívás? vagy miért váltanál?

"és ez a legdurvább: van lakásom, kocsim (minden tehermentes) és megtakarításom, amitől az ország 50%-a a seggét a fölhöz csakodná

és valahogy mégsem jó semmi

és ettől meg még jobban lelkiismeret furdalásom van, mert ha haza megyek, ott is az orrom alá dörgölik - joggal"

amiatt, hogy vannak olyan dolgaid - újfent hála Istennek - amik miatt az emberek irigyek lehetnek rád, nem kell szégyellni magad. az hogy neked emiatt lelkifurdalást csinálnak, az sajnos azokat az embereket minősíti, akik miatt így érzel. joggal akkor mondhatnák, ha ugyanabban élnének, amiben te; addig viszont nem jogos. (egyébként ugyanígy jártam a kedves exbarátaimmal én is.) "jó kis" átlagmagyar sajátosság, sajnos...

summa summarum, egy dolog hogy ők örülnének az anyagi helyzetednek, de a lelkinek nem hiszem. kicsit csüccs le magaddal meg egy papír-toll kombóval, és próbáld meg leírni, hogy miket érzel és vajon mi ezeknek az oka. nekem segített - egy kísérletet talán neked is megér :)

"akiknek családjuk lett, azok maradtak meg inkább

rajtuk azt látom, hogy hálásak egy jó beszélgetésért, meg a ritkán összehozható, de tartalmasabb programokért

a baj inkább az, hogy a maradék (és ők vannak többen) életszemlélete felületes, csak teng-leng – na igen, zsák a foltját :)"

nálam pont fordítva működött a dolog. én sajnos (?) képtelen vagyok állandóan a gyerekükről dumálni, ha büszkén említik, hogy már hasra fordul meg mittomén, az kb. annyira hírérték, mint a "lementem a boltba cigiért". Hála Istennek van néhány barátom, akikkel nem túl tartalmas programok mellett (ti. üljünk fel hozzám és igyunk meg hallgassunk zenét) annál tartalmasabbakat beszélgethetek. A felületesek egy része már annak idején lekopott, a többi kéthetente limonádénak megteszi.

"igen, nem vagyok elégedett a jelenlegi állásommal, nagyjából a képességeim 10-15%-át használom

amúgy voltam interjún, nagyon elégedett voltam magammal, mert jól szerepeltem, feldobódtam egy kicsit

de nem jelentene előre lépést, anyagilag sem és kihívás tekintetében sem + a körülmények is barátságtalanabbnak tűnnek

(ez a gondolat most egy kicsit meg is szerettette a jelenlegi helyzetemet, szóval most annyira nem szar)"

ja, az embernek mindig jól jön némi pozitív feedback - mindenesetre én a helyedben nézelődnék tovább. Ha azért nem váltasz, mert nem mersz (értsd: jó az oda még egy kicsit, aztán ha megint teleszalad, akkor keresek újra), az nem feltétlen jó stratégia - már jártam így, hála Istennek jól jöttem ki belőle. Most egy olajipari cégnél vagyok és jó nekem itt :) úgy sikerült idekerülnöm, hogy előtte mertem fölállni az asztaltól.

"a családom nem irigyel tőlem semmit

csak mivel ők nem érintettek ebben (depresszió, életuntság, mittudoménmi), nem értik, hogy ”akivel minden rendben van”..."

szerintem mindenki volt / lesz érintett ebben, max. nem vallja be magának - értik ők, csak rosszul (?) próbálják meg tartani a lelket.

"leültem és átgondoltam

már annyival is könnyebb, hogy itt elbeszélgetünk ezekről a dolgokról

és ezek szerint annyira nem egyedi a problémám, hiszen veled is megtörténnek/megtörténtek hasonlók

(ennek "örülök", jó tudni, hogy az ember nincs egyedül, hiszen ilyenkor némi megértést is találhat)"

ha könnyebb, az attól van, hogy őszinte vagy magaddal, ezt kevesen merik... :) dehogy vagy vele egyedül.

"a nagy baj, hogy meg kéne állapodni, szerintem már a belső igény csapódik le így

mennek a találkák is, de senki nincs, akivel kialakulhatna valami szerelem-féle

talán erre a netes találkás játékra rá sem kellett volna állni, elég kiábrándító"

az nálam is para, de nem erőltetem, nem az én hatásköröm. vagy találok valakit / megtalál valaki, vagy nem. az sose vezet jóra, ha az ember áll a jelképes lepkehálóval a kezében, mert abba jó eséllyel több moly akad, mint érték.

"nálad mi a helyzet? férfi vagy te is, jól gondolom?"

kegyetlen hosszú sztori lenne, megpróbálom röviden. meló nagyon rendben, barátok rendben, csak messze vannak egyelőre; szerelemféle ügyében nagyon sok dolog kaotikus, de nem hagyok magamnak időt-energiát arra, hogy elfilozofáljak rajta. :) marad a "nem az én hatásköröm". addig is dolgozom, koncertekre járkálok és hasonlók.

Nő vagyok. :)