Aki már volt pszichiátrián, zárt osztályon, elmegyógyintézetben, leírná milyen volt?

Én a bp. jahnn ferenc kórházat ismerem.ott a zárt osztályra csak az ön-és közveszélyes betegeket rakják be, vagy saját kérésre lehet odakerülni.általában egy hét után ki lehet onnan kerülni.nagyon nyomasztó a hangulat.van egy-két arc ,ilyen autista szerüségek akik szinte ott élik le az életüket.ágyhoz kötözött beteget csak hármat láttam összesen amig ott voltam.némelyik ápoló kissé idegbeteg,de ez belefér.láttam egy olyat hogy az ápoló lekaratézta a beteget,de szerintem megérdemelte.ha látják hogy jobban vagy kikerülsz a nyiltra.nyilton azt csinálsz amit akarsz.napi viziten jelen kell lenni kb. délelőtt 10óra , kelés 8 órakor, idősebb betegeket hajnalban fürdetik ,enni kötelező,ezt figyelik is.gyógyszerosztás napi 3 szor kötelező jelen lenni. a reggeli szar,adnak tejeskávét vagy kakaót az finom.teát is lehet inni mert mindig van. vacsorára néha van téliszalámi amugy kevés a kaja és egysikú.ebéd :éttermi szinvonalú és változatos.foglalkozások:lehet délelőtt szinezgetni ,társasjátékozni,festeni,kb 1 órán keresztül.néha van közös gyógytorna.utoljára volt karaoke is,frankón projectorral,közös énekléssel.a kertbe ki lehet menni,nagyon szépen van kiépitve padokkal ,sőt engedéllyel szinte bárhová ki lehet menni.ha akarsz hazamész 3 napra.persze vannak problémás betegek,akiket nem engednek ki.agresszivitással én nem találkoztam.a szobatársakkal jóban voltam.egyszer betörte a szobai tükröt az egyik tag,felkerült a zárta,ennyi.ruhát nem adnak azt vinni kell.jó ha van látogatód,mert egy idő után kezd hiányozni a kinti társaság.az orvosok között több a fiatal.összeségében nagyon felületes a kapcsolatuk a betegekkel szerintem. a gyógyszerekkel nekem nagyon sok problémám volt,nem hiszek bennük.terápia az az ha két normális szót szól hozzád valaki.volt egy pszichologus akivel sokat beszélgettem,az ért valamit.amúgy a betegek általában kávé és cigaretta függőségben szenved megy a pénz lejmolása.mobiltelefon is jó ha van az embernél.

csak látogatóban voltam. nagyon nyomasztó volt. az az érzésem, hogyha lelki beteg lennék, csak rontanának az állapotomon. Aki skizofrén, és csak annyi, hogy gyógyszer kell neki, aminek a hatását ellenőrzik (meg, hogy beveszi-e), annak lehet, hogy jó.

Lehúztam három hónapot ott, ebből két hét zárt, szökési kísérletekkel. Életem legrosszabb élménye.

Sziasztok! 18 éves lány vagyok voltam két esetben a pszichiátrián egyszer a nyílt másodszor a zárt osztályon. A nyílt osztályon lazábban vették a dolgokat de nem egy elmény ott lenni onnan másnap kiengedtek. Mikor visszakerültem az A vagyis a zárt osztályra az borzalmas élmény volt ami szerintem egész életemre megmarad nem nagyon feldolgozható. A körülmények az emberek. 18 éves fejjel szinte egy lehetetlen dolog senki nem tudja nagyon elképzelni. Ott kezdődött hogy minden egyes holmidat elvették egy telefon se lehetett nálad hogy a családodat felhívd. Látogatni napi 2x lehetett 1-1 órában. Aki oda bekerül nagyon egyedül érezheti magát. Én a folyósó ablakában ültem a két napban amit ott tölöttem és néztem a többi embert akik tényleg zavartak és nem ép elméjüek hogy mi történik velük, és néztem az utcán az embereket ahogy szabadon mászkálnak és nevetgélnek éjszaka meg néztem a csillagokat az égen, aludni ott nem lehet. Dohányozni se engednek csak óránként egyszer egy kis 1x1 méteres lukba a cigarettádat is elveszik. Lerácsozott ablakok vannak mindehol és zárt ajtók ami nagyon nyomasztó. Normális levegő sincs bent egy hat kórtermes részleg egy kis folyósóval itt kell eltöltened a mindennapjaid.Senkinek sem ajánlanám mert ott meggyógyulni nem lehet ha bekerülsz csak még jobban megbolondulni. Ha bekerülsz az orvosok nem akarnak majd kienegedni akkor sem ha egészséges vagy. Én megpróbálkoztam a pszichiátriai bírósággal ők nagyon ritka hogy elengednek de nekem sikerült és rájöttek hogy oktalanul kerültem oda. De ez a két nap megmarad bennem így is úgy is örökre. Nekem ez a véleményem a Pécsi pszichiátriáról. Akinek van részletesebb kérdése írjon nyugodtan szívesen válaszolok.

És amúgy miért utaltak be?

Azért utaltak be mert kicsit úgy mondd magamba fordultam voltak gondjaim a családommal meg a a kapcsolatomba is és nem tudtam ezt könnyen feldolgozni. De ott nem segítettek mikor önként kértem a segítséget csak bezártak. Ha valakinek valami gondja van jobb saját magának feldolgozni mert ott bent tényleg meg lehet őrülni...Egész nap a lekötözött embereket nézni gyógyszereket szedni teljesen feleslegesen. Hát egy felejthetetlen élmény maradt....

én voltam kétszer 1 hónapot. ha javul az állapotod áttesznek másik részlegre, illetve hétvégére haza is engednek. korán kell kelni, vannak betegek akikkel jól ki lehet jönni, de amint kikerülsz és elkezded a "nagybetűs életet" rájössz, hogy azok az emberek akiket ott bent "normálisnak" gondoltál és a spanjaid voltak a hétköznapi életben elesett emberek.. nekem ez a tapasztalatom. de mivel aki ott van, az valamiért ott van és ezért szükséges, hogy találjon szociális kapcsolatokat bent, amik segítenek neki. még ha utána ezek nem is maradnak meg olyan szorosan. a pszichiátria azért rémisztő, mert az ember beteg és nem azért, mert betegekkel van körülvéve, vagy éppen be van zárva. ha nem lennél beteg, nem lennél bezárva sem! simán hazamehetsz, amint meggyógyulsz, csak hát sok embernek nincs betegségbelátása és úgy hiába engedik haza, ha 2 nap után nem tud magára vigyázni, nem szedi a gyógyszereit aztán valami komolyan veszekedés miatt viszik vissza mentővel... szóval ott is emberek dolgoznak és emberek fekszenek, nem feltétlen sült bolondok. vannak bent kimondottan értelmes, iskolázott emberek.. senkit nem válogat a betegség higyjétek el.. én sem bolondnak születtem, hanem így hozta a sors. találkoztam bent olyan emberrel, akivel ha a hétköznapokban össze futnál felnéznél rá, nem pedig azt hinnéd, hogy problémái miatt bent fekszik egy kórházban. sajnos nem könnyű az élet, ott bent pedig sok mindent lehet hallani, tapasztalni egymástól. de a véleményem ettől függetlenül változatlan, hogy jobb minél hamarabb kint, mint bent és lehetőleg sose kerülj be!

Én már voltam.dükitörés miatt 1 hónapig. Ripedont kellett szednem, 3×1. Ágyhoz szíjaztak, mert megvertem az ápolót. Mondták hogy vegyem be a gyógyszert de nem vettem be. És beinekcióztak, aztán az ágyhoz szíjaztak. 2×-szer de a harmadik szíjazásnál kiszabadultam.nekem nem tetszett a pszichiátria.

Én Gyermekpszichiátriára kerültem be,depresszió miatt. Amikor a felvétel zajlott,pont hallottam,hogy az egyik páciens,akit lekötöztek,ordibál. Elég nyomasztó volt. Ja és igen,zárt osztály voltam:egyáltalán nem mehettem ki (mármint akkor,amikor akartam). Valamint a rácsok az ablakon..mintha börtönben lettem volna. Nem lehetett nálunk telefon,ergo senkivel nem tudtam tartani a kapcsolatot. Látogatók is csak meghatározott időpontban jöhettek. A szobatársaimnak is hasonló problémái voltak,így el voltam velük. Bár,mivel én visszahúzódó,szótlan típus vagyok,ezért nem nagyon társalogtam. A kaja,az kórházi kaja (nem a legjobb);4 kg-t fogytam a pszichiátrián töltött idő alatt. Velem normálisak voltak,mert csak a depresszió volt a problémám;de akiknek sokkal súlyosabb mentális problémája volt (pl.skizofrénia),azokkal egyáltalán nem bántak kesztyűs kézzel,sőt,még gúnyolták is őket. Hétköznap délelőttönként foglalkozások voltak,ott is el voltam egyedül;rajzoltam,zenét hallgattam (volt rádió). Ha pedig kimentünk az udvarra,akkor csak leültem a padra,és beszélgettem azzal,aki odajött.