Ez milyen betegség?
Elöljáróban: elnézést kérek a kisregényért.
Nagyon "materialista" vagyok olyan értelemben, hogy szinte csak a megfogható dolgok, tárgyak vagy akár nagyobb dolgok érdekelnek. Azokról tudok beszélgetni - már ha lenne kivel, mert kevés "még egy ilyen" van -, azokról olvasgatok, azokról elmélkedem (őrült sokat gondolkozgatok, kb. az elgondolkozás az egyik hobbim).
Kimaradt a tiniszerelem - sőt félek, sose leszek szerelmes. Viszont a materiális dolgok közül mindig egy-egybe szinte szerelmes vagyok. A szerelem tüneteit érzem magamon adott dologgal kapcsolatban. Az a dolog olyankor nagyon érdekel, csőszerű érdeklődési köreim vannak. Ezeket tudatosan tudom tágítani, úgy, hogy alaposabban olvasok utána, és nemcsak adott dolognak, hanem a vele egy "kategóriákban" levőknek is.
Ritkán beszélek emberekről, akkor is 70%-ban nem magamtól, hanem a beszélgetőpartner kezdi. A lélek dolgairól egyébként se tudok olyan nagyon beszélgetni. Nem mintha nem lenne véleményem, csak számomra nem hosszú fejtegetés tárgya, hogy ez azt csinált, az amazt, ez megbántotta ezt, ez ilyen, amaz amolyan stb. Pedig valószínűleg kellene, mert mindenki emberekről beszél a legtöbbet, én a legkevesebbet.
Nagyon szeretek egyedül lenni, szeretem, ha sok pihenőnapom van program nélkül. Ma is lementem egyet sétálni és fotózni a hóba. Úszni, kocogni is járok - egyedül.
Ha egymás után sok a programom, belefáradok a nyüzsgésbe és az alkalmazkodásba.
Úgy érzem, empátiazavaraim vannak. Nem 100%-ig hiányzik belőlem az empátia, de messze nincs bennem elegendő. Közeli rokonom szenvedését, elmenetelét is könnyen viseltem/lem, és ezt nem tudom hova tenni magamban.
Tárgyakat viszont nagyon tudok sajnálni - ez ellen tudatosan próbálok tenni.
Ma (is) észrevettem magamon, hogy sokszor a szűz hóban lépkedtem, mikor az összes többi lábnyom egykupacban volt. Fárasztó lett volna a többi lábnyomot követni és az úton maradni, viszont jól éreztem magam, amint "feltörögettem" a szűz havat. Namost, az egész életben így vagyok. Mindent máshogyan csinálok, mint a többiek. Máshogy utazom, más tempóban megyek a folyosón, máshogyan tanulok, stb... Engem az fáraszt, hogy valamit úgy csináljak, mint a többi embert, és nem fordítva. Ráadásul én úgy szeretem, ahogyan én csinálom!
Túl komoly vagyok. Felfogtam az összes tantárgy jelentőségét. Egészségtudatos és környezettudatos vagyok - bár ezek közül valamelyik néha halványabb. S sok más dolgot komolyan szemlélek.
Úgy alapvetően nem érdekel a kinézet. Küzdenem kell ahhoz, hogy valamennyire érdekeljen, adjak magamra, és ne tüdőnadrágban járjak 70-es évekbeli pólókkal és pulcsikkal.
19/L
Kérlek, ha van sejtésed, ez mi lehet, de ahhoz több információra lenne szükséged, akkor kérdezz!
Nagyon-nagyon köszönöm, ha ezt végigolvasod! Ha válaszolsz, főleg.
válasza:És ha "beérek", akkor érdekelni fognak az emberek és kevésbé a materialista világ?
Ugye nem fog nálam is eljönni a serdülőkor, csak késve? :S
válasza:"Ez milyen betegség?"
Leírtad a személyiségedet, ami normálisnak tűnik. Összefüggően, értelmesen, eredeti kifejezésekkel. Intelligens lehetsz, ezzel még mehetsz valamire.
Van benned némi jellegzetes kamaszos dac. Mindenkiben van ilyesmi a te korodban, szóval ez sem "betegség". A korral jár, és normális, hogy az ember nem biztos benne, eléggé "egyéni"-e, ha pedig egyéni, akkor a normalitásában kételkedik. Ez egy ilyen kor.
Később rá fogsz jönni, hogy bizonyos kérdésekben megéri alkalmazkodni (ld. öltözködés). Persze itt sincs nagy baj, mert te is érzékeled, hogy erre szükség van.
Tehát szerintem egyszerűen a fiatal korral járó kétségeket érzed, de semmi abnormális vagy különös nincs abban, amit írsz.
20:58
Későn érő? Manapság a 30 évesek is "keresik magukat".
"És ha "beérek", akkor érdekelni fognak az emberek és kevésbé a materialista világ?"
Ez furcsa kérdés. Az embert az érdekli, ami érdekli, és kész. Miért baj, ha kevéssé érdekelnek az emberek? Mert valaki azt mondta?
Amúgy a kamaszkori egyoldalúságok rendszerint kissé lecsiszolódnak később. Aki mondjuk 19 évesen csak a gondolatnak élt, az mondjuk 25 felé már észreveszi maga körül a tájat is, vagy aki 19 évesen csak bulizott, az néhány év múlva általában elkezd érdeklődni az elmélyülést igénylő dolgok iránt is. Ez a kiegyenlítődés egyébként végighalad az életünkön, jó esetben öregségünkig tanulunk új dolgokat.
válasza:Nem valószínű, hogy betegség. Idővel lehet belőle az is, ha nagyon magadra záródsz, de nem törvényszerű.
Valószínűleg az úgynevezett skizoid típusba tartozol, amely kategória nagy spektrumot fog át, kezdve az enyhe elkerülő viselkedéstől egészen a katatón skizofréniáig.
Vígasztaljon a tudat, hogy a legtöbb okos ember ide tarozik, akár férfi, akár nő, csak nőnek mindig nehezebb, ha nem tartozik az által nő dobozába.
Ha érdekel: Fritz Riemann: A szorongás alapformái (Lélekkontroll sorozat) Adhatok más címet is, akkor írj privátot.
Én nagyon hasonló ember vagyok, igaz, nem tizenéves, de nő. Nehéz nem klasszikus nőnek lenni, főleg Magyarországon, de nemigen tehet ellene semmit az ember, mintsem elfogadja. Ez a legjobb, amit tehet. :)
válasza:21:15
Nem kellene hülyeségekkel tömni a szegény kérdező fejét.
válasza:22:00
Semmi köze egymáshoz a szkizofréniának és a szkizoid típusnak.
Viszont ettől függetlenül jobb, ha nem sütöd magadra a "szkizoid" bélyeget. Semmit se nyersz azzal.
válasza:Nem értem az embereket, miért csak akkor mozognak, ha fogyni kell vagy ha body-building-ezni akarnak. Szerintem ezeken felül is kell a rendszeres testmozgás.
De sokminden mást ilyen komolyan fogok fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!