Melyik foglalkozásra melyik mesefigura karaktere illik pl Hamupipőke stb?

Én ezt úgy hallottam, hogy az a kedvenc meséje az illetőnek amivel tud azonosulni, a szituációval vagy a karakterjegyekkel, a karakter problémáival.

Amúgy nekem kollektíve az állatáos mesék voltak a kedvenceim aztán mégse lettem egy állat, még a szőnyegre se vizelek!:D Akkor most mi van?

A kérdést megnem igazán értem.

"Melyik foglalkozásra melyik mesefigura"

Milyen foglalkozás? Munka, munkások? Mert akkor meg nem lehet foglalkozás szerint általánosítani az embereket.

Hát nekem szegény Hamupipőkéről a takarítói munkakör ugrik be..

Ugyanakkor nekem is furcsa ez a "minden ember olyanná válik, amilyen volt a kedvenc mesefigurája". Hiszen pl. ezek a mesebeli királynők elég egy kaptafára vannak kitalálva, mint a Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika. Mindegyik egy áldott jószívű, szépséges teremtés, aki önhibáján kívül szív, majd érte jön a mesebeli királyfi, és minden megoldódik, mindenki boldog.

Ilyen szempontból nem túl szerencsés egy ilyen karakterre hasonlítani, hiszen semmit se tesz a sorsa alakulásáért, csak sodródik az eseményekkel, és mázlija van.

,,Ugyanakkor nekem is furcsa ez a "minden ember olyanná válik, amilyen volt a kedvenc mesefigurája". Hiszen pl. ezek a mesebeli királynők elég egy kaptafára vannak kitalálva, mint a Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika. Mindegyik egy áldott jószívű, szépséges teremtés, aki önhibáján kívül szív, majd érte jön a mesebeli királyfi, és minden megoldódik, mindenki boldog.

Ilyen szempontból nem túl szerencsés egy ilyen karakterre hasonlítani, hiszen semmit se tesz a sorsa alakulásáért, csak sodródik az eseményekkel, és mázlija van."

Ez nem igaz. A meséket nem így kell átérteni a valóságra. Minden mesehősnek más problémákkal kell megküzdenie, és ezek sarkított formában jelennek meg a mesékben, hogy a gyerekek azonosulni tudjanak vele. A mese minden egyes szereplője a lélekben munkáló erőket jeleníti meg. Lehet, hogy a Disney átdolgozásokból ez már nem jön le.

Pl. Hamupipőke: elnyomott gyerek, mostohatestvér, a többiekkel kivételeznek, - vele azonosulva pl. könnyebb feldolgozni, ha kistesó születik, mert a gyerekek hasonlóan élik meg. Addig minden szeretet az övé volt, most viszont ezt a gonosz kis törpét halmozzák el szeretettel, sokkal több figyelmet fordítanak rá, sőt tőle is azt várják el, hogy foglalkozzék az öcsikével, hugicával.

Egyébként a karakter keményen dolgozik, és a kisebbrendűségi érzésével küzd. A galambok, amik segítenek neki: a saját belső erői. Az anya segítsége a síron túlról, vagy a tündérkeresztanya: az archetipikus örökség. A hercegtől is megriad, fél attól, hogy igaz valójában nem szeretné, csak szép ruhában, mintha hercegkisasszony volna. Identitásválság.

Hófehérke: szép, kedves, jó lányka, de bizony ott munkál benne a hiúság. Ugyanaz a hiúság, mint ami a mostohaanyjában van, tulajdonképpen a két személy azonos, csak más életkorban küzdenek a problémával. Hófehérkének azért kell menekülnie, hogy ne váljon ugyanolyan önző, irigy vénasszonnyá, mint a mostohaanyja. Az, hogy a törpék mellett kell élnie, már amúgy is egyfajta büntetés a hiúságáért, hisz keményen dolgozik rájuk, megtanulja az anyaszerepet, amit a mostohaanyja nem tanult meg.

De még így is a hiúsága miatt csábul el két alkalommal, mikor a törpék figyelmeztetik, hogy ne fogadjon el semmit idegenektől. A mostohaanyjától mégis elveszi a mérgezett fésűt és fűzőt. A hibáinkból tanulunk, ezt tudja a mostoha is, ezért hoz harmadszorra egy mérgezett almát. Gondolom ezek után a csaj amúgy is levonná a következtetést, hogy nem fogadunk el idegenektől semmit, de igazán semmit. A tetszhalott lét talán a várakozás szimbóluma. Már nem hiú, már tud anya lenni, de amíg nem lép be egy férfi az életébe, nem tud társ, vagy szerető lenni.

Egyébként meg nem csak hercegnős mesék vannak, és ezt sem kell komolyan venni. Az, hogy magát mindenki hercegnőnek, vagy királylánynak szeretné tudni gyermekkorában, természetes és nincs vele semmi gond. Vannak olyan apukák, akik így is hívják a kislányukat.

A kérdésre válaszolva, Berne ezt így nem írta le. Érintőlegesen foglalkozott a meseszimbolikával, pl. szerinte élnek olyan Piroskák, akik nem akarnak felnőni, apróbb szolgálatokat tesznek, nem vágnak bele semmi komolyabba, és egész életükben keresik a Farkast, akivel megerőszakolósdit játszhatnak. Tehát egy meséből merítenek élettervet.

A gyerekkori kedvenc meséből sok mindent meg lehet tudni, de az önismeret alól nem ment fel, az komoly munka, és meg kell küzdeni vele: rájönni egyedül, hogy mi az, amit csinálni akarsz, tudsz, megtalálni a helyed a világban.

Bruno Bettelheim meseelemzéseit ajánlom, mostanában magyarhonban Boldizsár Ildikó írja a szakirodalmát, ill. ő terápiákat is tart asszem.