Nem számítok egyik társaságban sem. De mi lehet az ok?

hello. nehéz látatlanban helyzetet felismerni ténylegesen, tudom. de adok neki egy lehetőséget. az ötleteitekhez.

ELőször is: nem megyek pszichológushoz, nem fogok tízezres óradíjakat fizetni, különben meg nincs is miből.

másodszor is: kellő önismerettel rendelkezem, ez a kérdés azonban válasz nélkül maradt.

A helyzet:

-Hiába mondok érdekes történetet másoknak egy társaságban, az első pár mondat után inkább másra figyelnek, akik szájából még egy névelő is érdekesebb.

-legutóbbi eseményen ittunk egy üveg sört, oldódtak a feszültségek, és én tudatosan próbáltam érdekes sztorikat mondani, (többszöri próbálkozás után), elfordulnak tőlem.

-A végére a testhelyzetük is egyöntetűen azt sugallta hogy tök fölösleges vagyok oda, haza is mentem.

-Nem tudok hangosan beszélni, inkább halkabb szavú vagyok.

-Rengeteget kérdezek felőlük, választ is kapok , de az irántam érdeklődés Nulla. Empatikus vagyok pedig, érezniük kell, hogy igenis érdekel, amit mondanak.. lehet érzik is. csak nem törődnek már velem.

-Esélyt sem adnak, hogy jobban megismerjenek. pedig annyim inden érdekel. DE ha mondom a véleményeim, amely a társaságba amúgy beleillik, jön az előbbi helyzet.

-S végül, ha úgy érzem tök esélytelen az egész, teljesen magamba fordulok, s elmegyek onnan, persze szomorúan.

Lényegében minden egyoldalú. Minden kapcsolat.

Pedig nem tudom mit csinálok rosszul. Nem gondolom hogy a kinézetemmel lehet a baj, reálisan átgondolva.

úgy vélem, senkinek sem számítok. És ez valahol igaz is. (családon kívűl). És ez rossz érzéssel tölt el. most pedig tetőzött.

nagyon szomorú vagyok. és mindiiiig ez van.

Szerintetek mi ez az egész?

22 éves vagyok, amúgy. nem egy átalakulóban lévő tinédzser..