Próbálkoztál már öngyilkossággal, ha igen hogy?

Kedves Solyom András:

Egy másik (gyógyszer túladagolással kapcsolatos)kérdésre adott válaszodra már reagáltam:

"Solyom András válasza:

Én tegnap szedtem be 12 db stilnox-ot nekem semmi tünet nem volt és nem haltam meg pedig a mentő se lett kihívva hozzám anyám félig ülő helyzetbe talált rám a vérnyomsomom hirtelen 60-ra esett utána felszökött 150 -re de én ebből nem éreztem semmit sőt még hőemelkedésem is volt. Amúgy tényleg nem éreztem semmit csak bealudtam aztán felkeltem és szédültem ennyi volt de csalódott vagyok hogy nem sikerült amúgy azon gondolkozok hogy 36 tablettával hátha sikerül mert nem bírom tovább."

Ha nem olvastad volna a válaszomat, most leírom ide is:

"Ha komoly lenne a szándékod, már rég megtaláltad volna a megfelelő dózis-hatóanyag-módszer-idő kombinációt,amivel 99%-ban biztosra lehet menni...

De valahogy úgy érzem,mélyen a lelkedben nem vagy biztos abban,hogy ez a helyes, és egyetlen út...És ameddig bizonytalan vagy,addig abba a halvány reménysugárba kellene erősen megkapaszkodnod,ami elbizonytalanít...

Írhatnék oldalas prédikációt arról,hogy "ne tedd meg,éspedig ezért meg azért ne"-biztosan sok ilyen sablonos "tanácsot" hallottál már-,de nem fogok.És nem is ismerlek,nem ismerem a problémáidat sem.

Csak arra kérlek,hogy gondold végig hány ember van,akiknek örök űrt és fájdalmat hagynál a szívében...Mert biztos,hogy van valaki,aki szeret...Sokan küzdenek keményen az életben lelki/anyagi és egyéb kínok között,de persze mindenki más.Van aki erősebb,van aki könnyebben összeroppan.De az,hogy valaki mennyire erős és kitartó, sokszor zömmel hozzáállás kérdése.

Olvasd el Paulo Coelho-Veronika meg akar halni-című könyvét,hidd el,érdemes.Biztos vagyok benne, hogy segítene rengeteg dolgot újra átgondolni,mielőtt bármi butaságot tennél...

Kívánom,hogy segítsen!"

És, hogy az ezúttal általad feltett kérdésre is válaszoljak:

Igen,próbáltam.Tippeket nem adok,elég annyi,hogy kórház lett a vége.De utólag már teljesen másképpen látom a dolgokat,mint mielőtt oda jutottam.Egy jó pszichológus és Coelho könyve ebben sokat segített.Na és persze a saját hozzáállásom.

Szia megmondom az oszintet. Megfordult a fejemben de aztan egybol rajottem hogy hulyeseg lenne. Jobban szeretem a csaladom nekik okoznek fajdalmat akkor ha vegeznek magammal. Akkor ha mar nem lennek nem tennek jot magammal csak rosszat azokkal akik szeretnek. Es nekem ennyi eleg volt ahhoz hogy atgondoljam a dolgot. A betegsegem nem mult el de tudom hogy meggyogyulok

Egyszer es megint minden olyan szep lesz mint volt.

Persze az amit most leirtam lehet hogy rad nem igaz de tudd hogy a donteseidnek kovetkezmenyei lehetnek. En tudom hogy teged is szeretnek.

Ne tegy semmi butasagot. A legjobbakat kivanom!