Más is úgy érzi az élete egy O-a, hogy hiába dolgozik, dolgozott csak a munkáról szól az élete, hogy semmi jó nem történt vele? (Lennt egy 20-on éves)

Az életemről röviden,nem mondhatom hogy lett volna igazi gyerekkorom,vagy iskolás éveim,pénzünk az nem volt,így család nyaralás sem,és se egy közös családi fagyizás,mire felsős lettem általánosba,se semmi.Alíg volt kajára,vagy fütésre pénzünk ilyen időszak is volt.Volt hogy nem is tudtunk fát venni,hanem bennt takarokkal és villany radíátorral húztuk télen pár hétik,fizetésig ki itthon,vagy hetekig ugyanazt ettük.Persze ezt senki nem látta,mert tipikus átlag családnak tűnűnk mi is.A suliba azért látták,hogy én karácsonyra,vagy születésnapra nem kapok szép, új,ruhákat sem.Ezért is cikiztek.Szóval egész életem arról szólt,hogy erre nincs,arra nincs pénz.Azt sem mondhatom hogy szüleim mindent megtettek volna,főleg anyu nem,apu meg belefáradt a kilátástalanságba.Volt szép lakásunk,amiért igen keményen megdolgoztak,mert a szüleiktől ők nem várhattak támogatást,még lelkit sem,és pont az anyai nagymamám vette rá a szüleimet,hogy a szép lakásunkat eladják,aztán gyorsan kellett házat nézni,mert beadták falunk mennyivel olcsóbb,milyen kedves emberek vannak és milyen jó lesz és mint szokott lenni,egyik sem volt igaz,gyorsan kellett házat venni,ami rossz állapotban volt,így minden pénzünk belement és még készül.Se az emberek,se az olcsó élet nem volt igaz,sőt ha a fiatalokra gondolok igen előítéletesek és kiközösítők voltak,nem tudom mért,de egymással szembeni ment a rosszindulat.De se a szép otthon elvesztését,se a jó közösségét,se az addigi átlag életét nem tudtam és nem is fogom sose feldolgozni.Én meg szépen,lassan az életbe fáradtam bele.Minek ha csak a lemondásról szól.Folyton úgy 10-11 éves korom óta én takarítok itthon mindent ki,gazolok a kertben,várásolok alíg 7 éves korom óta,vasaltam magamra,apura is ha kellett,ellátam elég rendesen magam,nem voltam lusta és soha semmit nem kaptam az élettől vissza ezért,ha valaki rosszabbul állt nálunk,ha ruhával akkor azzal segítettem,nem nevettem ki ha valaki nálam is elesettebb volt,vagy olyan családba született,ahol linkség volt,alkolhol,mint sokan.Pedig nem voltam lusta,többet dolgoztam,tettem itthon,mint a mai 17 évesek,vagy akár huszon évesek is.Igaz főzni nem tudok,de nem is akarok,mert azt láttom míg én mindig mindenről lemondtan,nekem semmi nem járt,addig aki lusta volt,vagy az is még ma is,addig az mindent megkap,panaszkodik,neki minden jár.Én meg csak hallgatok,hallom ki hova megy nyaralin,persze a szülőktől lenyúlt pénzből,látom,ahogy a városba,étkezdékbe császkálnak,eszegetnek és közben az ég adta világon semmit nem segítenek még otthon se és folyton csak nyelek és a munkahelyemen is ezt hallom,kinek merre koszál a gyereke és elpanaszkodják semmit nem segítenek,a tankönyv osztásra is a szülő megy,vagy viszi őket autóval,mert úr isten mi lenne,ha a 18 évesnek kellene megtennie,a szülőjük veszi a fűzeteket,mert arra nem érnek rá,csak a csavargásra.De mégis mindenhol ezek a fiatalok ajók,nekik jár minden és ők,meg a szüleik okoskodnak.Azért sem akarok főzni,ami miatt azért belém szoktak kötni a nagyszüleim,mert belefáradtam hogy én szolgáljam ki a családot,hisz nincs se férjem,se gyerekem,de elegem van hogy én futkossak értük is.Azt még nem írtam tiszta rohanás az életem,mindenig mindenhova futni,sietni kell.Én meg folyton melózok és egy fillérem sincs szinte,mert otthonra is kell,a másik meg szórja más pénzét.

Hol az igazság,mért az a szegény,az a jó,aki soha semmit nem tesz?Mért az kap mindent az élettől aki helyett mindent megtettek,vagy ezerrel nyomják?

Annyi lenne az élet,hogy eszünk,alszunk és melózunk?A másik meg úgy él mint a kiskirály.MÉrt mindig az kapja az életben a jó dolgokat,aki semmit nem tett,akinek könnyű fiatalsága van?

A nagymamám is engem piszkál,én vagyok a rossz,pedig ha riktán is látom kinyalom a fenekét,csillog minden,ha itt alszik és mért jó neki az unokatesóm,aki semmit nem csinál,néha mama elpanaszkodja mennyi pénzben van,tőlem meg a szövetkabátom is sajnálta,amit én kerestem meg és nem is drága,ott mért elfogadott hogy a szülő pénzéből márkás cipőbe jár?

Mindenhol ezt láttom,aki kiskora óta csinálta,azért csinála mert szegények voltak,lehet egy rossz döntéstől,de szegények voltak.És még sem ők kapják az esélyt,semmit nem kapnak.Csak hogy életük végéig dolgozhatnak keményen,és szinte értelmetlenül.

Más is érez így?

Csak hogy közeledek lassan a 30-hoz és még nem is éltem,csak nyomorogtam,semmi élményem nincs.Csak a munka és folyton azt látom aki nem dolgozott,vagy még 20 éves diák,vagy kicsit fiatalabb,az bulizgathat,menő cuccokba járhat,annyi pénzt elszór,amit én meg tudok tartani a fizumból.Nem lenne pofám nem pénzt adni haza.De egy diáknak több mindene van mint nekem én meg csak idősebb leszek és semmim sincs,ők meg nem csinálnak semmit és élhezti világukat,amit én nem.A képességeim meg csak átlagosak és szerencsések nem vagyunk.Mert egy rossz döntést hoztak gyerekkoromba a szüleim és azóta sincs kiút,nem lett semmi jobb.Akkor 10 voltam és most meg közeledek a 30-hoz.

Egy szánalmas O-a vagyok,aki soha semmire nem fogja vinni,hisz a családja is tiszta szerencsétlenség.Aki semmiben sem jó,akinek nem jár az élettől semmi jó.

Már általános óta úgy kellek és fekszem le,bárcsak egyszer vége lenne mindennek és nem kellnék többet fel,mert jó úgy sem lesz,csak egyre idősebb leszek és nézhetem másnak milyen jó,mennyi élmény jár nekik.

Azt hiszem irigy vagyok,de talán érthető is,minek élni,ha csak a rossz van,semmi jó nincs.

Látom a sok elkényesztetett fiatalat és mellette meg azokata a kevés fiatalságot akiknek a kemény munka jutott és nincs jutalom nekik.VAgy látom az idősek között is,aki a megélhetésért gürcölnek 40 éves munkaviszony mellett,a másik meg fele annyit nem dolgozott és él mint Jancsi hevesen.És amikor egy idős,kiszolgáltatott embert látok,látom a nyomorát,a saját jövőm látom,a saját kilátástalanságom.

Nincs igazság.

Zsóka köszi a választ.Az a baj,hogy ahol dolgozom csupa nő van,vagy a kibeszélés,vagy a sex,mert van köztünk fehér májú,aki meg abba okoskodik bele,hogy mért nincs kapcsolatom,meg igen durván beszél a témáról,úgy gondolja az ő szavaival egy jó basz.... kell mindenkinek aztán senkinek semmi gondja többet.Vagy vannak a pénzeltek akik sok mindenhez így jutottak és mégis panaszkodnak és adják a tanácsokat és sehol nem lennének támasz nélkül.Szóval itt nem lehet barátokra szert tenni.El vagyok velük,de se kikapos nem vagyok,se mások leszólása nem rám vall.Így nehéz barátokra szert tenni.Meg hát akik meg barátaim csak gépen keresztül már,sok családos,vagy barátja,párja van már.Így nehéz és sokszor nincs is kedvem semmihez,olyankor írok ki a bánatom hogy megkönnyebbüljek kicsit.De majd lesz valahogy,mindig lett.

Csak jó lenne végre megtudni mi az a boldogság,milyen érzés,milyen elégedettnek lenni,mert én az életemmel,és a külsőmmel sem vagyok az.

De neked sem volt könnyű életed így kívánom neked ha még erre járnál,hogy végre találd meg azt amire vágytál és kapd meg a szeretetett.

Köszönöm hogy meghallgatattok!