Belebetegedni a szerelembe?

Felesleges megölni magad, mert ez nem szerelem, hanem rögeszme.

Szeretni azt lehet, akit ismersz. Ha nem ismered kívül-belül (márpedig nem ismered, mert nem élsz vele hosszabb ideje), kit szeretsz? Azt, akit felruháztál azokkal a tulajdonságokkal, amikre vágysz. Az az ember nem azonos a fantomoddal. A fantomba lehetsz szerelmes esetleg, de ő meg nem létezik.

Ha ezt felfogtad, akkor képes leszel körülnézni a világban, és észrevenni olyan embereket, akikkel kialakulhat valami komolyabb, akiket valóban meg tudsz ismerni és meg tudsz szeretni.

Kérdés, hogy ez eddig miért nem sikerült: kb. azért, mert ragaszkodtál egy álomhoz, azért, mert ez egyszerűbb volt, mint belevágni a pasi keresésbe, ami csalódással vagy fájdalommal jár.

Szenvedni otthon egy reménytelen "szerelem" miatt nem olyan veszélyes, mint kimenni az életbe, és csalódni valakiben.

Pedig a csalódás az élet velejárója, nem elkerülni kell, hanem megtanulni feldolgozni. Enélkül nem fog menni a párkeresés.

Szerintem érdemes lenne pszichológushoz fordulnod, hiszen, - ahogy az első is mondja - nem az a probléma forrása, hogy életed egyetlen szerelméről lemondasz.

Ha megkapnád azt az embert, nagyon hamar belátnád, hogy ő is egy kockacukor.. vagy még az sem. Neked ez a kapaszkodód, az ő túlmisztifikált álomképe, és fáj erről lemondani, mert ijesztő ürességet érzel nélküle. Jobb lenne, ha lenne valaki (pszichológus), akik segítségedre lenne, hogy magadra találj a valóságban.