Hogy szoktassam le a húgomat a túl sok evésről?

Ez nagyon szép, hogy jobban aggódsz érte, mint a szüleid, de nehogy az legyen, hogy próbálsz tenni érte valamit, de a végén te leszel a rossz, mert a szüleid szerint nem avatkozhatsz bele.

Az én húgaim is neveletlenek , el vannak kényeztetve, lusták és nem sportolnak. Erről nem ők tehetnek, hanem az édesanyánk (tudom, ez szemtelenül hangzik sokaknak). Nem neveli őket, inkább eltűri, hogy rendetlenek, követelőznek és takarít utánuk, mindent megvesz nekik, még akkor is, ha minden szabadideje és sok pénze erre megy el. Nagyon sajnálom, mert néha az idegösszeroppanás szélére kerül és még akkor is a "rabszolgamunkát" folytatja. Viszont annyira önfejű és makacs, hogy se rám, se senkire nem hallgat, sőt, ha finoman megemlítem neki, hogy valamit rosszul csinál, akkor egyből én leszek a gonosz és majdnem elküld a p.csába.

Ez nem lényeg, csak azért írom, hogy nehogy te is így járj, hogy próbálsz segíteni, de a végén mindenki úgy tekint majd rád, hogy te vagy a rossz. A szüleid dolga lenne a húgod nevelése, szerintem nekik szólj. Nekik is látniuk kell, hogy a lányuk érdeke, hogy egészséges legyen. Eltelik 5-6 év, észre se veszitek, és a húgod már középiskolás lesz, ahol sok gondot jelent egy lánynak, ha kövér.