Miért rendelkezem túlérzékeny lelkiismerettel? És hogyan tudnám legyőzni a rámtörő "bűntudatrohamokat"?

Olyan dolgok miatt érzek emésztő bűntudatot, amik miatt egy átlag ember nem érezne...és nem csak egyszer érzem, hanem a múltbeli dolgok miatt is vissza-visszatér. Ilyenkor nem tudok aludni,se enni, se semmi, és azon töröm a fejem, hogy tehetnék jóvá olyan dolgokat, amiket nem is biztos, hogy én csináltam rosszul. Írok konkrét példákat, h megértsétek... pl egyszer utaztam haza a buszon, és leült velem szemben egy öreg bácsi koszosan, szakadtan, a táskájából folyt a padlóra a tojás és a tej, és a szemöldökéből pedig a vér. Azt mondta, elesett, és annyira gyámoltalan volt, hogy majdnem elsírtam magam, és valahányszor erre az esetre gondolok, elszorul a torkom és iszonyú bűntudatot érzek, hogy nem tudtam segíteni a bácsinak... de mégis hogyan segíthettem volna? nem tudtam volna mit kell csinálni a vérző sebbel és nem tudtam visszavásárolni neki az összetört tojást és a kipukkant tejet sem. De senki mást sem érdekelt ez az egész körülöttünk. És van egy olyan érzésem, hogy amikor elesett, akkor sem segített rajta senki, hisz akkor nem a buszon köt ki, hanem az orvosnál. És emiatt is bűntudatot érzek...holott én nem voltam ott, mikor megtörtént vele a baleset.

Egy másik történet, ami sokkal inkább marcangol, de hibásabb is vagyok benne... kb 2-3 éve a nagymamám nagyon beteg volt...valahányszor elmentem meglátogatni őket, gyomorgörccsel ültem végig azt az egy órát, mert nem bírtam elviselni,hogy úgy látom a mamámat,kb 30 kilósan, legyengülve, és az egy óra alatt is azt kellett hallgatnom, hogy milyen rosszul szokott lenni, hogy hányszor esett el aznap és hasonlók. Egyszerűen nem bírtam lelkileg, ezért egyre ritkábban látogattam meg, pedig tisztában voltam vele, hogy neki az okozza a legnagyobb örömöt, ha láthatja az unokáit(van egy öcsém is). Aztán egyszercsak meghalt...félévvel azután, hogy utoljára meglátogattam. És azóta nem bírok a bűntudattal, hogy nem voltam képes a félév alatt még meglátogatni, mielőtt meghalt volna... és eszméletlen fájdalmat érzek emiatt és úgy érzem, neki is nagyon fájt, hogy nem láthatott még utoljára... igaz, hogy öcsém még annyiszor se ment el hozzám mint én, de rajta nem látom, hogy rosszul érezné magát emiatt...én vagyok túlérzékeny azekre a dolgokra? ha igen, miért és hogy tegyem túl magam a dolgokon?