Lehetseges ez vagy tevedek?

Hali:)

nem fogsz megőrülni, de hátha segít az én sztorim, nagyon hasonlít a Tiedhez, csak én már 21 vagyok. (lány)

Mindig is voltak gondok anyámmal, de 16 éves koromban borult ki a bili annyira, hogy a barátomhoz költöztem. (akkor már magántanuló voltam).(a barátomat sem bírták, erre rá is ment a kapcsolatunk, mert ő közben a vőlegényem lett, de nem tudta feldolgozni, hogy a családom ok nélkül úgy bánik vele, ahogy.)

Ez a vőlegényem egyre többet ivott, bántott, de haza nem mehettem, mert ott meg anyám vert.

Apám majd' megőrült, azt se tudta, mit csináljon kínjában.

Húsvétra haza mentem, anyám szó nélkül pofon vágott, akkor ütöttem vissza először. Onnantól verekedtünk, de nagyon durván.

Szakítottam a vőlegényemmel, mert ő is egy idióta lett, elköltöztem Budára a létező legolcsóbb albiba, még azt is alig tudtam fizetni.

most ezt nem részletezem, ne tudd meg, miből volt pénzem. a főbérlőről kiderült, hogy elmebeteg, megpróbált megerőszakolni, rárecskázott a ruháimra, (33 évesen szűz) stb... akkoriban ismertem meg egy fiút, onnantól vele laktam. Nem jártunk, gyakorlatilag szexért cserébe volt hol laknom, amúgy rendes volt, barátként kezelt.

utána kb. sorra jöttek az ő barátai.

Közben még ugye érettségire is kellett tanulnom, sejtheted, nem volt egy leányálom.

Közben az iskolapszichológus pszichiáterhez küldött depresszióval.

A drogügyekről és egyebekről nem is beszélve.

Az egyetlen igazi társam az akkoriban örökbefogadott kutyám volt.

Ha épp nem tudtam senkinél aludni, mehettem az éjszakába pasit keresni, és akkor megint meg volt oldva a dolog.

Leérettségiztem, utána csak jártam a kocsmákat valamelyik "pasimmal"...Nagyon rendesek voltak, fizettek mindent, sokszor még a kajámat is!

Szerencsére két egyetemre is felvettek, akkor kezdtek lenyugodni végre a dolgok.

Anyám rájött, hogy amíg apám így ki van borulva - mert sejti, hogy miket csinálok -, addig neki sem lesz rózsás az élet, úgyhogy kénytelen volt eltűrni, hogy egyre gyakrabban vagyok otthon...

2 év alatt úgy elfáradtam, hogy energiám nem maradt egyszerűen ezt az életvitelt folytatni.

megismertem egy pasim anyukáját, aki azóta a fogadott anyám, ő adott nekem munkát is, gyerekekkel foglalkozom, papír nélkül is csinálhatom...

Diákmunkán is vagyok, és az új, igazi barátaimmal bérlünk közösen egy kis szobát.

Csórók vagyunk, de végre tudok a jövőmre koncentrálni, és nem úgy érzem, hogy fuldoklok és távolodok magamtól...

Ja és vééégre alakul egy igazi szerelem (a legjobb barátommal)

Na bocsi, hogy hosszú lett, így is dióhéjban írtam,

de talán érted, mire gondolok.

Így is úgy is nehéz.

Nem tudom, a Te családod milyen lehet, de 2 év nem olyan sok idő már.

Én azt ajánlom, beszélj az (INGYENES!) iskolapszichológussal, semmit nem tud csinálni, de nekem rengeteget segített, hogy volt kinek panaszkodnom. mert néha olyat is kell.

Szóval ha valamiben be lehet kattanni, az az, ha túl korán kirepülsz.

Annyi mindent tudnék mesélni, de ép ésszel nem tudom végiggondolni most sem, hogy az addig burokban nevelt pánikbeteg kislányból hogy lett az, ami.

Amúgy jó lenne, ha írnál kicsit konkrétabbat, hogy mi otthon a gáz, mert így nehéz tanácsot adni!