Totális csődtömegnek érzem magam, és azt hiszem ez már kezd betegessé válni. Mit tehetnék hogy elfogadjam magam?

kéne melléd egy ember, aki kihozza belőled a maximumot

ami lehet egy barát, egy új kapcsolat, valamelyik családtag

szerintem egyedül nem fog menni, kell egy másik ember

szerintem meg jó, ha van melletted egy segítő, de sosem szabad másoktól függővé tenned magadat, a hangulatodat, a boldogságodat,...

nem írtad, hogy fiú vagy-e vagy lány, jársz-e suliba, vagy már dolgozol, stb?

Azt mondod, tudatlan vagy...

De miben? irodalom? zene? matek???...

Olvass, zenélj, vagy tanulj, máshogy nem okosodsz ki...:)

Vagy válassz egy hobbit, amiben viszont csilloghatsz a szaktudásoddal.

Én pl. tűzzsonglőr vagyok, semmi extra nincs benne, mégis egy teljesen új világot nyitott előttem.

meg mi az, hogy hogy nézel ki????...

Van füled, orrod, szád, szemed?...:)

Miért akarsz ennyire megfelelni egy külső (nem is létező) elvárásnak?

Olyan közegben mozogtál eddig talán, ahol azt sugározták feléd, hogy nem így kell kinézned?...

Változtass barátokat akkor, mert pont az ilyen emberek a buták...

Én is éreztem magam hasonlóan a bőrömben olyan 14-18 éves koromig.

Én is meg akartam felelni, de közben pont nem olyan voltam, amilyennek mutattam magam kívülről.

Szóval szerintem ott rontottad el, hogy nem voltál elég bátor, nem álltál ki Önmagad mellett...

Ez olyan kb., mint egy magas fáról csobbanni a vízbe...

Amikor a fán vagy, félsz, hogy jézus mi lesz, fájni fog?

Amikor meg a vízben vagy (vagyis mersz önmagad lenni) rájössz, hogy basszus ez nagyon jó!:)

Én ezt úgy csináltam, hogy sok gyerekkori fotót nézegettem. Gondolatban visszamentem az akkori énemhez, visszaemlékeztem, hogy akkor, tiszta gyermeki lélekkel milyennek képzeltem magam, milyen értékrendem volt.

Azóta kigyógyultam a pánikbetegségemből és a depressziómból és végre igazi barátaim vannak, akik úgy fogadnak el, amilyen hülye vagyok...

Próbáld ki, megéri!:)

"20 éves korom ellenére a külsőm megegyezik egy általános iskolás alsóséval..."

Testmagasságra? Ha igen, ez sajnos betegség, amin korábban talán lehetett volna segíteni, bár teljesen talán még mindig nem késő. Ha nem magasságra gondolsz, akkor viszont nem igazán értem. Ha egyszerűen csak "kisfiús" a külsőd, azt megfelelő stílussal megnyerővé lehet tenni. Edzéssel is javíthatsz az összbenyomáson.

"A másik az, hogy elég butának, és tudatlannak érzem magam, ezért kerülöm a társasági életet, amennyire csak lehet."

Ha súlyosan buta lennél, akkor az látszana az írásmódodon, pl. nehezen érthető, nem kerek mondatokat írnál. Ezzel szemben elég világosan írsz, tehát legrosszabb esetben átlagos értelmi képességeid lehetnek.

A problémád nem a butaság, hanem egy súlyos önbizalomhiány.

"Nem tudom hogyan fogadhatnám el magam, és a 0 önbizalomszintemet hogy tudnám fel tornázni."

Ehhez kezelésre van szükség. Elvileg egy jobb terápia ebben segít. Aki önbizalomhiányos, az csak a rosszat keresi magában, és még sikerek esetén is "csődtömegnek" látja magát. Ezért az nem elég, hogy sikereket kell elérni. Bár az is fontos, a sikerek pedig akkor jöhetnek, ha elérhető célokat tudsz kitűzni és megvalósítod őket.

Én a 20:43-as vagyok!

A kinézeted miatt nagyon nem ajánlom, hogy aggódj, nincs annál idegesítőbb és/vagy zavaróbb egy emberben, mint ha állandóan azon kesereg, hogy milyen fizikai adottságai vannak.

Én kamasz koromban (lány vagyok) kaptam annyi negatív megjegyzést fiúktól a külsőmre, hogy mostanában sikerült megbékélnem magammal, csak közben még egy bulimia is megszépítette az életem...

Oké, értem, hogy a fiúk nyilván szeretnének minél magasabbak lenni, én meg szeretnék modell alakot...:P

De amióta elfogadom magam, szabad vagyok, vidám és felszabadult, csak úgy tapadnak rám a fiúk, sok barátom is van, akik bírnak...:)

Kisugárzás kérdése minden.

És hadd meséljek valamit... most vagyok 20 éves, (csak azért írom le, hogy tudj mihez viszonyítani) eddig kb. 30-35 pasival voltam.

Életem LEGJOBB szexe egy nálam alacsonyabb (!) pasival volt, akinek a farka merev állapotban nem érte el a 10 centit és pelyhes volt rajta a szőr.

DE ehhez az kellett, hogy ő lélekben már rég túl volt azon, hogy ilyesmin parázzon. az tetszett benne, hogy annyira természetesen viselkedett, és mellette igazi úriember is volt, mindig tudta, hogy legyen udvarias, hogy bókoljon...

Vágod mi a lényeg??:):);)

Szóval a saját érdekedben vegyél egy nagy levegőt, és mosolyogva sz.rj bele az egészbe!:)

A siránkozással csak elijeszted az embereket.

Valószínűleg teljesen normálisak az értelmi képességeid, szerintem csak azért nem tudsz beszállni a társalgásba, mert "nem érzed a létjogosultságod", nem érzed, hogy beleszólhatsz.

A jó hír, hogy létjogosultság Veled született, nem kell kiérdemelni. Itt a helyed és kész.:)

Félsz, hogy jaj mi lesz?...

Semmi.:) Örülni fognak, hogy végre beszállsz a beszélgetésbe!

Az is nagyon rossz, amikor látod a másikon, hogy az istennek sem tud feloldódni.

Biztos vagyok benne, hogy van neked saját véleményed, csak ne félj hallatni a hangod!:)

Ha nagyon nem megy a dolog, ajánlom a környezetváltozást. Új suli, ilyesmi, olyan emberek között légy, akik előtt tiszta lappal, az "új éneddel" indulhatsz:)

Sok sikert!:)