Milyen volt az első alkalmad terápián? Van olyan, akinek már az első alkalom nehéz volt? így kell lenni, hogy először a legnehezebb?

Én még nem voltam ilyenen, de szerintem nincs mit szégyellned. Kezeld magad betegként és vedd természetesnek, hogy gyógyítanak.

Szerintem nem azért kell szégyenkezni, ha segítséget kérsz (hanem azért, ha nem és), inkább legyél büszke, hogy volt bátorságod elkezdeni.

Szia!

Szerintem ezzel semmi gond nincs. Sőt sokkal jobb, hogy így ki tudod végre adni magadból azt, amit előtte ügyesen, de nem okosan elnyomtál.

Nekem is volt hasonló tapasztalatom, de nem pszichológusnál. Hanem egy nagyon jó barátommal való beszélgetés indította ezt el nálam, akimor az általa addig nem sejtett gyenge pontomat elkapta.

Akkor én is elsírtam magam, szegény meg azt hitte, ő bántott meg, de nem. Csak én addig bírtam elnyomni dolgokat és éppen akkor kijött... utána én is szégyelltem magam nagyon. De megbeszéltem vele mint jó baráttal, és nekem nagyon sokat segített ez.

Te hány éves vagy? F/L?

Ez természetes dolog, ha sokáig elfojtod azokat a dolgokat, amik a lelkedet nyomják, előfordul az ilyesmi.

Ne érezd cikinek a sírást,

én több alkalommal is sírtam a terápiás beszélgetések során.

A sírás ebben az esetben jót tesz, megkönnyebbülsz utána, és a pszichológus számára egyáltalán nem szokatlan ez az érzelmi megnyilvánulás.