Nem értem, hogyan kötődik hozzám, ha kötődik?

van egy férfi (nincsen szerelemről szó, sőt, apám lehetne) akit nagyon szeretek, hiszen eléggé el vagyok hanyagolva, szüleim is, a legjobb barátom is mint egy rongyot eldobott. nem is ez a lényeg, hanem egyszer egy helyen, ahol több ember is volt odamnet hozzám, megnézni, mit csinálok. (most azt szeretném megutdni, szerethet-e engem, vagy sem). ilyen soha nem történt még velem, de leült ioda mellém és miközben csináltam a dolgomat (amúgy edzőm, és felüléseket csináltam) egyszercsak olyan gyönyörű, belülről bizsergető érzést éreztem iránta, ami nem szerleem, hanem szeretet. ilyet senki iránt még soha nem éreztem. és a vicc az, hogy hiába hívta eddzőtársam, hogy menjen ioda segíteni neki, nem érdkelete, mondta hogy jindjárt, és hozzám se szólt, egyszerűen ottmaradt inkább mellettem, és én éreztem, hogy leeht hogy ő is szeret engem. semmi más oka nem lett volna ottmaradni, minthogy az, hogy ő is érezte, amit én. sajnos úgy viselkedik velem egyébként, hogy lepasszol mindig, és én nagyon utálom már, hogy soha nem akar beszélni se velem, nem szereti, ha érdkelődöm iránta, de egy telefonos beszélgetésben megjegyezte (magam alatt voltam épp azon a napon) hogy szeret engem. de azóta se semmi, abszolút nem törődik velem, és utálhja, ha én próbálok vele törődni. emiatt örlődöm már mióta... ő az egyetlen, akit igazán szeretek, úgy érzem. szüleim nem törődnek velem, nem szeretnek, barátaim is kétszínűek voltak (mindent elhittem, naív voltam), és sokak szerint össze van törve a lelkem. de a lényeg az, hogy nem tudom, most szerethet-e, vagy sem. néha fizikai kontaktust keres, megsimogatja a kezemet, vagy a karomat magához szorytja, de ez igen ritka. nagyon nemtörődöm, visszautasítóan viselkedik velem ennek ellenére legtöbbször.