Homoszexuális vagy bi?

Ha megengeded, akkor megfogalmazom a kérdést emberi nyelven:

"Biszexuális vagyok. A környezetem nem tolerálja a másságot és ez megrontja a mindennapjaimat, mert hiányzik, hogy nem élhetem így az életemet. Emiatt boldogtalan vagyok. Mit javasoltok megoldásként, hasonló cipőben (homoszexuálisok, biszexuálisok) járók?"

Tiszteletem!

Jómagam is sokáig szenvedtem ettől a jelenségtől. Apró településről, kisebb városból származom. Arrafelé alig lehet valakiről tudni, ha meleg, mert a közösség valóban nem képes elfogadni őt olyannak, amilyen. Közeli barátaimnak - kezdetben két hölgy az általános iskola nyolcadik osztályából, majd két úr a középiskolás évek elejéről - elmondtam, és ők nagyon sokat segítettek, érdeklődtek, támogattak.

Ajánlom az internetet, ahol találkozhatsz hasonló érdeklődésű emberekkel, mégha csak virtuálisan is. Az érzés, hogy nem vagy egyedül, bármennyire is úgy tűnt, nagyon jó.

A szüzességemet fiatalon, 16 évesen veszítettem el egy 21 éves férfiúval a szomszéd településről. Ez után kiderült otthon, amit a leginkább próbáltam titkolni. Én őrültmód' szerelmes voltam, a családom pedig gyűlölt. A párom is szeretett, két évig voltunk együtt így, hogy találkozni is alig tudtunk.

Jött az egyetem, és messzire kerültem. Most Szegeden tanulok, olyan szakon, ahol segítő szakemberek leszünk, és a tolerancia, az elfogadás végtelenül fontos érték. A készségfejlesztő-foglalkozások annyira közel hoztak a csoportomhoz, hogy már el tudtam nekik mondani: meleg vagyok.

Az otthoni helyzet ma már normalizálódni látszik. Néha tudunk beszélni ilyen témákról is, mégha jómagam görcsösen kerülöm is, ha tehetem. A barátaim szeretnek, és az évfolyamomnak is nagyon fontos részévé váltam. Voltunk már együtt meleg szórakozóhelyen, mert meg akarták ismerni ezt a világot is, ezeket az embereket. Most szombaton jártunk ott, azóta is rágják a fülem, hogy menjünk újra, minél előbb :).

Szeretek élni, és már önmagammal is rendben vagyok.

Férfi, 19