Ez most mi is akar lenni?

Amikor iskolába kell mennem annyira elszáll az életkedv belőlem, hogy az leírhatatlan. Már rosszul vagyok ha csak 10-nél több ember társaságában kell eltöltenem egy bizonyos időt. Amikor utcán vagyok (és azon a helyen ahol élek) és találkozok más emberekkel pl. buszmegálló, bolt stb. úgy érzem, hogy mindenki rajtam röhög és legszívessebben elsüllyednék a föld a alá. Volt már 2x-3x pszihológusra szükségem, de csak rövid ideig tartottak a "kezelések". Már azon vagyok a legtöbbször, hogy minnél kevesebbet kelljen iskolába menni, tudom ez nem szép dolog, de töbször is van, hogy bemegyek 8-ra és 9-10 körül már olyan szinten rosszul vagyok, hogy hőemelkedésem van vagy épp láz, folyamatossan hányok, szédülök, remegek. Amikor hazamegyek szinte semmi bajom. Ebből nagyon-nagyon sok vita szokott otthon lenni, hogy csak megjátszom. A szüleim semmi olyaban nem hisznek, hogy pszihológusi segítségre van valakinek szüksége, vagy hasonlók. Ez a helyzet nagyon megnehezíti azt is, hogy Pestre bejárjak 1-2 ember miatt. Erre az is rátesz egy lapáttal, hogy néhe még be is szólnak az emberek, vagy megbámulnak.

Most is azon gondolkozok, hogy mit csináljak majd hétfőn. Volt már, hogy kerek 1 hónapig nem mentem iskolába olyan rosszul voltam. Az orvosom már szinte unja a folyamatos látogatásomat a rendelőben. Vele nem lehet ehez hasonló dolgokról beszélni, mert ő is azon a véleményen van, hogy sak sima iskolaundorom van.

15/L