Tesóm depressziós, szorongó és okozhatja ugye a belső kétségbeesés?

Háát igen! Nem vagy könnyű helyzetben, de minden elismerésem a jólelkűségedért! Szólni kell neki, de nem is jó, ha szóvá teszed! A javaslatom, hogy ne nyomd nála!!! Ellenérzést fog kiváltani és nem biztos az eredménye, ráadásul egy idő után magadat fogod hibáztatni és mindannyian elindultok a lejtőn! Kevés az adatom a pontos helyzetről! Több dolgot is lehetne tenni! Talán a legbiztosabb, ha nem említed ezt szemrehányóan neki, de nyitott maradsz, ha bármit akar mondani ezzel kapcsolatban. El kellene érni, hogy elkezdjen beszélni róla! Neked kérdezned kellene és hagyni, hogy bármit elmondjon, amit akar és amit elmond, legyen az bármilyen badarság, nyugtáznod kell, nem szabad "visszaszólnod"! Csak nyugtázd! Azt is mondhatnám, hogy mindegy mit mond, te hallgasd meg és nyugtázd! Mond, hogy oké, rendben, értem! Mutass neki jó példát mindemellett azzal, hogy te magad jól csinálod a dolgaidat. Jó lenne, ha lépésről-lépésre rá lehetne venni, hogy tegyen meg dolgokat. Terméket kell előállítania. Valamit, ami fontos a hétköznapokhoz. Főzni, takarítani, vagy bármit, amivel ő tud segíteni. Meg kell neki köszönni a "segítségét"! ... és így tovább lépésről-lépésre. "Amikor egy ember elkezdi - termékei híján - "feleslegesnek éreznie magát, elkezdi kivonni magát a forgalomból, hogy megóvjon másokat!" Kitartásodnak meg lesz a gyümölcse! Te egy nagyon ritka ember vagy, örülhet neked! Azt hiszem ilyenek a jó barátok!