Betegnek érzem magam állandóan, mi van velem?

Sziasztok, egy 17,5 éves lány vagyok. Ez kicsit hosszú lesz, de örülnék ha valaki segítene! :(

2 éve többször gondolok az édesapámra, aki már meghalt. Öngyilkos volt, felakasztotta magát.

Asperger Szindrómás volt, ami később derült ki.

A bátyám is az, az öcsém pedig Down-szindrómás.

Én mi vagyok? Mostanában(már egy fél éve) nagyon sokszor ezen gondolkodom. Nagyon sok tünetem van, ami Asperger szindrómára utal. Nem tudom, én úgy érzem én is beteg vagyok.

Csak van valami bennem is, ha az apám is az volt, nem?

Egyébként egész életemben, akiket a legjobb barátaimnak tekintettem, azokról mindig kiderült, hogy valamilyen mentális betegségük van. Volt már aspergeres barátnőm is,akivel rengeteget tudtam beszélgetni.

Az osztálytársaimmal sose jöttem ki eddig. SOHA. Mindig kinéztek valami miatt, mindig más voltam, mint ők. Most sem tudok senkivel barátkozni, mert engem teljesen más dolgok foglalkoztatnak. Most hülyének fogtok nézni, de érdekelnek az autók rendszámtáblái. Amikor anyu kocsival visz minket, állandóan azokat nézem megjegyzem őket és egy csomó kocsit így felismerek útközben.

Am mindig elfoglalom magam valamivel, tehát nem unatkozom. Járok edzésre rendszeresen, és normálisan eszem.

Volt óvodáskoromban olyan időszakom, amikor iszonyat sokat rajzoltam és mindig ugyanazt. Állandóan őslényeket.

iskolás koromban is sokat rajzoltam, akkor csak emberszerű állatokat, amik beszéltek. Nagyon agresszív voltam akkoriban. Ha valami másképp volt ,mint ahogyan elképzeltem, rúgtam-törtem mindent. Ilyenkor nem voltam magamnál, eltörtem a ceruzáimat, betörtem az ajtókilincset. Most már tudok uralkodni magamon, de érzem, ha egyszer kitörnék, akár megtudnék fojtani valakit. Állandóan görcsben van a gyomrom, ideges vagyok és NEM tudom hogy mitől.

Most már egy éve, van egy baráti társaság, akikhez minden hétvégén eljárok szórakozni a bátyámmal. De ott többnyire inni szoktam, mert attól legalább jól érzem magam. Ott se nagyon érzem jól magam.

Mi lehet a bajom? Mit tehetnék? :S