Mi a megoldás erre? Van egyáltalán? (hosszú)

Próbálom röviden összeszedni: 19 éves fiú vagyok. A suliban állandóan megaláztak, bántottak, sértegettek, akár milyen sulit próbáltam. 2 általános iskolát és 3 középiskolát "jártam meg" emiatt, hogy sehol sem tudok beillesztkedni. Nem vagyok deviáns, nem követek semmiféle divatot meg ilyen szubkultúrát, nem iszom alkoholt, nem cigizem, nem drogozom, átlagos az öltözködésem, egyszóval semmi ilyen kirívó dolog nincs rajtam/bennem, és semmi bajom azokkal, akik a fentieket csinálják, tehát nem az volt, hogy valami jófiú vagyok aki beképzelt meg lenéz másokat. Csendes, visszahúzódó típus vagyok.

Szóval mivel ilyen volt a sulis életem, így sosem voltak haverjaim, barátaim, senkim sem. Egyszerűen elfogadtam ezt a magányt.

Aztán fél éve megismerkedtem egy csodálatos lánnyal, okos, szép, becsületes, jólelkű, Ő is kicsit magányos, bár nem értem miért... Jó barátok lettünk, aztán ez a barátság egyszer átfordult szerelembe. Az első heteken jó volt minden, viszont azóta belém furakodott az az érzés, hogy ez egyszerűe abszurd. Nem tudom elfogadni, hogy szeret, úgy érzem nem vagyok méltó hozzá, úgy érzem valami tévedés történt, hogy belém szeretett - márha belém szeretett, ugyan is nem tudom elhinni, hiába mondja, hiába csókol meg egyszerűen nem merem/tudom elfogadni, nem értem. Nem értem, hogy engem miért szeretne bárki is, és ez nem önsajnáltatás, hanem egyszerűen nem megy... nem tudom mit csináljak.