Aki nem tudnak dolgozni a mentális betegségük miatt azok nem szégyenlik,hogy eltartják őket ?

Én nem vagyok leszázalékolva, pedig a napokban már iszonyú rosszul voltam, vagyok. Szégyellem nagyon, hogy eltart, hogy nem találok munkát, amit el tudnék végezni. Egész okos, ügyes lány voltam, aztán ebbe az egész mentális szarba lassan beledilizek. Jelenleg a lakást sem tudom elhagyni egyedül. Ha tudsz javasolni terápiát vagy gyógyszert, azt szívesen fogadom, mert már nem bírom sokáig.

Én már meghaladtam a szégyent. Amúgy rengeteget támadtak a családban, hogy ingyenélő meg élősködő vagyok... De ez mind csak hozzásegített ahhoz, hogy szarni tudjak mindenre.

Én ezt nem értem. Mért lenne egy gyógyszeresen kezelt bipoláris zavar és egy szociális fóbia (kb kinek nincs) akadálya a munkavégzésnek? Hát nyilván nem riporternek kell elmenni. Keresel állást?

Engem is eltartanak, de nem szégyenlem és soha nem is fogom, mert van elég bajom szégyenérzet nélkül is. A gyerekkorom sz@r volt, az apám ordibált gyakran anyámmal, az iskolában ki voltam közösítve, csúfoltak, leépítették egy életre az önbizalmamat, megaláztak, szóval mire 20 évesen leérettségiztem addigra egy emberi roncs lett belőlem. Volt pár munkahelyem, de a munkahelyen is volt, aki rosszindulatú volt velem szemben. Most rokkantnyugdíjam van, meg anyámék veszik az ételt, üdítőket. Nem tartom magam élősködőnek, csak szerencsétlennek. Mentálisan nagyon rosszul vagyok, sokat vagyok depressziós, sokat hallucinálok, már nem akarok dolgozni és emberek között lenni. Szedem a pszichiátriai gyógyszereimet, meg elvagyok a szobámban, az életben összesen annyi örömöm van, hogy megnézem Hétfő esténként a Kékfényt a Duna TV-n. Van két cicám és kutyát szeretnék még tartani, hogy legyen valaki, aki velem van és engem szeret. Ami még lelkitörést eredményezett nálam, hogy barátnőm sosem volt, 30 évesen még szűz voltam, aztán egy idősebb nővel volt rövid ideig kapcsolatom, de már 4 éve ismét nincs szexuális életem. Sokszor eszembe jutott az öngyilkosság is. Amúgy már nem is akarok kapcsolatokat kialakítani, mert rájöttem, hogy az emberek sosem fognak elfogadni egy hozzám hasonló depressziós, hallucinálástól szenvedő, lelkibeteg embert.