Ez még belefér a "mindenki gondol néha öngyilkosságra" kategóriába?

Biztos mindenki érezte már azt, hogy annyira rossz az élete és nem tudja megoldani, hogy meg akar halni.

Nekem egy ilyen eset van az életemben, ami ha éppen előjön, akkor már csak azért szívesebben lennék halott, hogy ne kelljen gondolnom rá. Olyan havi vagy kéthavi egyszer jön elő. Ilyenkor csak úgy tudok elaludni, hogy arra gondolok, hogy éppen felvágom az ereimet. Megnyugtat a gondolat, hogy bármikor kiszállhatok az élet nevű játékból. Aztán elalszom és másnap még ha rossz is a kedvem, nem jön elő a gondolat.

Ez még normális vagy már súlyos?