Annyira rettegek a kutyáktól, hogy ez már a mindennapi életemet is befolyásolja. Ki lehet ebből gyógyulni valahogy?

Igyekszem a legrövidebben összefoglalni a témát.:)

Tehát valamiért világ életemben tartottam a kutyáktól. Csodálatos állatoknak tartom őket, tehát nem arról van szó amit olvasok pár helyen, hogy pl undorodik valaki tőlük meg ilyenek, hanem óriási szorongást váltanak ki bennem.

Amikor kislány voltam csak az idegen kutyáktól tartottam, a családban lévőket nagyon szerettem és sokat játszottam is velük. De olykor még velük szemben is akadtak sajnos kétségeim, pedig még csak a csírája sem volt bennük ellenségeskedésnek soha.

Aztán egyszer olyan 13-14 éves koromban amikor mentem haza az iskolából, egy háztól kiszaladt két közepes testű kutya. Ma már tudom hogy nagyon rosszul reagáltam, mert szinte azonnal futni kezdtem és segítségért kiabáltam, de nagyon megijedtem. Szerencsére nem lett semmi bajom, a kutyusok ugyan követtek egy darabig de békén hagytak aztán, de az eset nagyon mély nyomokat hagyott bennem és még jobban féltem a kutyáktól utána.

Az elmúlt évek alatt (ma már 24 vagyok) azt hittem rendeződött bennem a dolog kissé. El mertem már menni a sétáltatott kutyák mellett, sőt van amelyiket meg is mertem simogatni, még a szabadon randalírozó idegbeteg kis tacsikat is, miután a közelembe érve össze tudtak velem barátkozni egy kicsit.:D

Kóbor vagy kiszabadult jószágokkal pedig nem sokat találkoztam.

És gondolkodtam is rajta, hogy miután nagyobb lakásba költözöm, szeretnék egy saját kutyát.

Az irónia hogy éppen mióta elköltöztem azóta vált a helyzet nagyon rosszá. Az egyik szomszédos lakásban egy párnak 3 kutyája van, egy kicsi és 2 nagy. A fajtájukat nem tudom sajnos megmondani, a kicsi valamilyen keverék lehet, az egyik nagyobb staffi, a 3. pedig a staffinál nagyobb, de kiállásra hasonló kutya.

A gond azzal van hogy rendszeresen póráz nélkül sétáltatják a kutyusokat a ház környékén, belefutottam már nem egyszer a helyzetbe, és mindig odaszaladnak a kutyák, olyan is volt hogy nem vettem őket rögtön észre és ahogy ki akartam szállni az autóból bedugta a staffi a fejét az ölembe amikor kinyitottam az ajtót. Persze lesokkoltan egyből, reagálni sem volt időm. Viszont ezt nem éltem át annyira negatívan, a staffi szemmel láthatólag csak kíváncsi volt, és máskor is volt ilyen hogy lent szaladgált mikor pl pakoltam a kocsiban, alapvetően nem sokat bagózott rám, így nem annyira féltem.

A gond a legnagyobb kutyával van számomra. Már 2x történt olyan hogy szembetalálkoztunk, és a gazdája mellőtt kilőve odarohant hozzám, hiába próbálta megfogni a férfi. Szerencsére csak megszagolt aztán továbbállt, de megijedtem, viszont sokat segített hogy ott volt a gazda.

A 2. alkalommal viszont a ház előtt álldogáltam és ugyanez a kutya nagyon messziről, kb 10 autó távolságból ugyanígy elkezdett izomból rohanni felém. A lány volt velük akkor, a staffit pórázon sétáltatta de még nagyon messze voltak tőlem akkor, de csak kiabált nekem hogy “nem bánt, nem bánt”.

Persze ugyanúgy sokkot kaptam és csak álltam egyhelyben, igyekeztem lazább testtartást felvenni és figyelmet sem venni a kutyáról, aki szerencsére csak újra megszaglászott, időzött mellettem egy darabig majd továbbment miután odaért a lány a másik még kutyusukkal.

Na most attól függetlenül hogy semmi baj nem történt, ez az eset annyira megérintett, hogy miután ez megtörtént kezem lábam remegett, és nagyon durván sírni kezdtem és pánikoltam, miután felértem a lakásomba.

Azóta szinte rettegek kimenni a lakásból, mindig félek hogy újra szembetalálkozom velük. Percekig csak állok az ajtónál és hallgatózom, de miután kiléptem az ajtón, a lépcsőházban és a parkolón keresztül a kocsimig is folyamatosan félek és pánikolok.

Azt hittem pár nap alatt megnyugszom majd, de már ott tartok hogy ha nem muszáj nem hagyom el a lakást, ha pedig hazafelé jövök valahonnan akkor is igyekszem minél később hazaérni, amikor már valószínűleg pihennek és nem jönnek le a kutyákkal.

De olyankor is bennem van a félelem és a remegés amikor szinte 0% az esély hogy találkozom velük, pl hajnalban ha dolgozni megyek vagy késő éjjel ha haza.

És azóta megint elkezdtem tartani más kutyáktól is.

Egyetlen egy esetben lágyultam meg tegnap, amikor a boltban egy hölgy bejött egy spániellel. Pedig nagyon aktív kutyus volt, szagolgatott és jött-ment, de tőle nem féltem annyira, akár még meg is simogattam volna.

Arra gondoltam, talán ez hogy “rámrohant” a kutya azt a gyerekkori esetet hozta fel bennem, és azt a félelmet élem át újra és újra.

Nem tudom hogyan lehetne ezt megoldani, a párbeszéd a gazdival sajnos nem segít, a férfinak múltkor jeleztem a dolgot de annyit mondott hogy nem akkora dolog ez, őt már nagyon sok kutya megharapta (az említett sajátja is!), de mégse fél, a kutya meg még nevelés alatt van, néha szót fogad néha nem.

Mivel alapjaiban a gazdiban sem tudok megbízni, nyilván emiatt a kutyusokkal sem fog ez menni.

Elnézést ha hosszúra nyúlt, szerettem volna teljeskörűen elmondani a dolgot.

Nagyon szívesen olvasnék tanácsokat, javaslatokat hogy hogyan küzdjem le a dolgot magamban, esetleg hasonló helyzetben lévő emberrel szívesen beszélgetnék, hogy ő hogyan kezeli ezt.

Minden választ előre is köszönök!:)