Miért köszönök mindenkinek előre ?

Olyan borzasztó ezt olvasni...

Ha tudnád hány ilyen ember van a világban. Mert ezt kondicionálják belénk, emberekbe.

Én most senkit sehogy nem szeretnék megsérteni az alábbi gondolatmenetemmel, én csak annyit szeretnék hogy gondoljatok bele abba amit írok, mert én őszintén úgy gondolom, hogy ez így van.

Nagyapám egy borzasztóan okos ember volt mindig is. Elég sokat elért, egyedül, magasra jutott pénzügyileg, politikailag is, befolyásos ember, rabbik, papok, polgármesterek a haverjai, ilyenek. Egyszer bejött hozzám a szobámba mikor gyerek voltam, kinézett az ablakon, a környéket kémlelte. Sose fogom elfelejteni ezt a pillanatot. Megkérdezte, hogy hogy megy a suli. Azt mondtam, hogy megyeget, közepes eredményeim vannak. Erre csak úgy váratlanul előjött azzal, hogy ugye tudom, hogy mi a célja ennek az egésznek? Én így néztem hogy mi? Mondja hogy az iskolának. Mi a célja, alapjaiban. Én meg így mondtam neki hogy az, hogy tanítsanak, okos legyek, ilyen sablon választ adtam. Erre elnevette magát. Elmondta, hogy egyáltalán nem erre megy ki a játék. A lényeg az, hogy megtörjenek. Betörjenek. Kb. úgy, mint egy lovat. Belénk verjék azt a fajta együttműködési formát, amit elvár a rendszer. Igazán sose az számít, hogy megtanulod-e a kanalas gém párzási szokását, vagy Ady életét. A lényeg, a mögöttes szándék itt az: AKARD megtanulni, szokj hozzá hogy számon kérnek, szokj hozzá hogy ha nem felelsz meg az elvárt körülményeknek akkor falhoz állítanak, (leszidnak, egyest kapsz) és ha ez megtörténik tanuld meg, hogy neked kuss van, és tanuld meg, ilyenkor a te dolgod a változtatás, a hozzáállásodban, önmagadban. Egy alávetettségi képet, formát nyomnak belénk, gyártószalagon. A tekintély személyhez való viszonyulást. Hogy amikor megállít a rendőr, a kalapunkat a kezünkben szorongatva szegjük le tekintetünket, és működjünk együtt a kedves tanár úr.. vagyis rendőr úrral. Az érdekeinkért soha kiállni akarjunk. Fogadjuk el, hogy alávetettek vagyunk.

Ez így leírva elég durvának tűnhet, kb. észak koreai képet mutathat, a probléma persze nem ekkora. A rendszernek ugyanis ennél több szándéka nincs. Csak az, hogy tudd, hol a helyed.

Én egyetemet végeztem, nem egyet.

Az általános iskolai, és középiskolai, egyetemi osztálytársaim (nagyon sok ember) életútja alapján elmondhatom a következőket.

Akik az iskolában nagyképűek, nagyszájúak, ügyeskedve a rendszert kijátszani igyekvőek voltak (nem kifejezetten a "én tanulni akkor sem fogok" hozzáállásra célzok) akik igyekeztek minél inkább autonómok voltak, azok az életben sikeresek lettek.

Akik az iskolában jó tanulók, vagy kitűnő, minta tanulók, első sorba ülő dicséretesek voltak, mind középszerű, vagy kevés fizetésért robotolnak neurózissal és egy rakás mentális betegséggel, önértékelési zavarokkal.

Akik a legjobban kijöttek a tanárokkal, akiket szerették, azok végezték ilyen problémákkal.

Ez jutott eszembe a kérdésedről.

Egy ember rosszul érezze magát azért, mert nem köszön előre? Ahogy írod, ha csak "flegmán" köszönsz akkor azt gondolod, hogy utálnak, és ez elszomorít.

Az 1. hozzászóló is így írja. Megfelelési kényszer. Rossz ember vagy, ha nem köszönsz. Komplexusok.

Fontos azon elgondolkodni, honnan ered ez az önkép. Ez a kötelességtudat. Ez a megfelelési kényszer. Ki rakta ezt belétek, és mikor, hogyan. Nem egyik napról a másikra történhetett.

Senki nem lesz olyan amilyen önmagától. Én ebben hiszek.

Ki a fene mondta nektek azt, hogy rossz emberek vagytok, ha nem feleltek meg. Mi a forrása mindennek. Senki nem tanított titeket arra, hogy lehettek jó emberek attól, hogy nem feleltek meg másoknak, másnak. Arra viszont valószínűleg valaki kondicionált titeket arra, hogy így tegyetek. Érdekes, nem igaz?

Mindenkiben van valamennyi ebből.. Nem csak bennetek. És ez talán csak nem véletlen.