Általában miért nyúlnak droghoz egyes emberek?

Első kör a mentális betegség, második a kockázatkeresés, élménykeresés gyenge önkontroll, harmadik a nyomorúságos, kilátástalan gyerekkor .

Örülj, hogy neked egyik se volt.

Ezek nem vidám történetek.

Én egy rendezett, jól szituált családból származom, nem vagyok hajlamos a függőségekre és helyén van a személyiségem. Nincsenek függőségeim, soha nem dohányoztam, mert utálom, kávézom, ha kedvem tartja, de nem kötelező jelleggel, társaságban iszom alkoholt, van hogy hetekig nem, aztán meg van időszak, hogy akár naponta is, mondjuk egy hosszúhétvégén, aztán megint nem.

Könnyűdrogokat próbnáltam fiatalon. Kalandvágyból, kíváncsiságból, mert annyira kontrollált és merev a személyiségem, hogy képtelen vagyok ellazulni, az extázis érzését nem ismerem, így kimondottan ebbéli vágyak miatt "ekiztem" meg "szpideztem" valaha. DE! Soha nem jutott eszembe, hogy rendszert csináljak belőle. Akkor flasht nem okozott, hogy másnap megint, így inkább ezzel is úgy voltam, mint az alkalmi, társasági piálással.

Tehát az én válaszom: élménykeresés, kalandvágy vezettett oda.

De simán el tudom képzelni, hogy vannak annyira függőségre hajlamos emberek, hogy kipróbálják és annyira jónak találják, hogy nem bírják abbahagyni.

Én nem a kábítószert tartom veszélyesnek, hanem a hiányos önismeretet.

En csak kivancsi voltam es kiprobaltam par dolgot :D

Party drogokat, nem heroin vagy hasonlo.

Nem tortent semmi. Volt par jo elmenyem, volt neha rossz is, mert beparaztam tole, de ennyi.

Van munkam, azota lett csaladom is, 8 eve mar nem is csinaltam semmit, mert nem erdekel.

Azért mert a drog az jó, csak szarok a következmények. 15 évesen kalandvágyból kezdtem, de nem az volt a terv, hogy az egész társaságból csak én maradok rajta, és 30 éves korom felett is vannak csúnya időszakok, meg vannak hosszú tiszta hónapok.

Legnormálisabb családi körülményeim voltak a barátaimhoz képest, bár tökéletes család szerintem nincs.

Az a baj, hogy bárki aki használja, nem tudhatja, hogy ő lesz-e az aki függő lesz. Én se így terveztem.

én 20 éve szedem a frontint és azért mert imádom azt az érzést amit ad,pl.lenyugtat,nem leszek ideges,nem leszek frusztrált,les.zarok mindent bár mértékkel,csakhogy úgy nem érdekel sok minden.

A hátránya:tönkretette a házasságomat 14 év után,nem találtam meg soha magamat így a munkámat sem,letettem az akkor még 3 éves élelmiszer-eladó állást,vagyonőri vizsgát,felsőfokú nyelvvzsgát aminek köszönhetően híres szállodákban,híres emberek között mozogtam.Jelenleg 43 F vagyok ,egyedül élek,néha elmegyek utazgatni itthon ha az állapotom engedi,bipoláris és deprssziós vagyok.Nagyon sok érdekes és számomra kikapcsoló könyv van,ilyenkor belegondolok,hogy mennyi nagy tudású és elkötelezett ember írt könyveket melyek a mai napig is fennmaradtak de egyik nap pl.az emberi testről,pszichológiáról,testbeszéd könyvekről olvastam.Még annyit,hogy márciusban elmegyek egy suliba ahol pszichológiát fogok tanulni ami mélylélektanon alapul és a célom,hogy közelebb kerüljek magamhoz és ez által másokhoz is jószándékkal,megértő módon,értő figyelemmel,de először magammal érdemes elkezdeni a belső munkát amit kihivást jelentő jelenségnek találok.

Bocsánat ha hosszú lett de ha elolvastátok akkor hálásan köszönöm!