Szerintetek ez tényleg paranoia vagy egyéb mentális betegség? (Elmagyarázom)

A testvéremről van szó, akiért nagyon aggódom.

24 éves, eddig külföldön dolgozott, de egy félreértés miatt felmondott és Magyarországra költözött. Nincs itt hol laknia,úgyhogy amíg nem talál lakást és munkát,addig befogadta egy másik rokonunk.

A probléma a következő: külföldön a szállón ahol lakott, volt egy buli, és visszautasított egy tök részeg csajt, aki rámászott. Mivel még nem volt korábban barátnője, mindenki azt gondolta róla (legalábbis állítása szerint),hogy biztosan meleg. Ezt senki nem mondta neki ki, de biztos benne. És a buli utàni héten senki nem szólt többé hozzá,mégcsak nem is köszöntek neki, ezért felmondott. Aztán bevallotta,hogy van rá hajlama. Alapjában véve hetero, képtelen lenne bármilyen kontaktusba kerülni egy férfival, de megnézi őket is. Legbelül küzd ezellen, nem akarja ezt,és össze van zavarodva. Ekkor mèg nem tudtam,hogy ez a kisebbik baj.

Említette, hogy szerinte van valamilyen mentális betegsége,merthogy nem tudja miért vonzódik egyszer csak a lányokhoz,másnap meg csak a fiúkhoz. És hogy sokszor magában beszél,hangosan gondolkodik még mások előtt is.

Azt mondta talán skizofrénia.

Még soha nem beszélt nekem vagy anyámnak a magánéletéről, de akkor elmondta mindezt, mert megijedt önmagától. Először ezt nem vettem komolyan, de aztán feltűnt, hogy bebeszél magának dolgokat, és komolyan elhiszi,hogy ez a valóság. Például azt állítja,hogy anyám azt mondta neki, hogy én mindig is tudtam és mondtam,hogy ő "b*zi". Pedig akkor hallottam erről először. Aztán számon kértem anyámat hogy miért mondott neki ilyet, és kiderült,hogy soha nem mondott ilyet, sőt szegény anyám sem tudta még ezt a testvéremről, èn sokkoltam le vele. Pedig a tesóm azóta is azt àllítja,hogy tudtunk róla,sőt az egész rokonság tudja. Pedig nem. Az a durva, hogy ő erre konkrétan emlékszik,hogy anyám ezt mondta neki.Pedig nem történt meg. Azóta a rokonom is felkeresett hogy baj van az öcsémmel,mert az kitalálta,hogy a rokonunk haragszik rá, és azt várja,hogy elhúzzon onnan. Én meghallgattam mindkettőjüket, az öcsém nem adott rá okot hogy haragudjanak rá,senki.sem haragszik, de sem mi,sem a rokonunk nem tudja meggyőzni semmivel,hogy nem haragszik, és hogy szívesen látja ott. A tesóm a rokonom minden mozdulatára úgy reagál,hogy(videót néz mellette):oké, megértettem hogy zavarok, és átment a másik szobába. Vagy hogy miért nevetsz a filmen? Ne tegyél úgy mintha érdekelne. Miért célozgatsz ahelyett hogy nyíltan kimondanád,mi bajod? Pedig nem célozgatott, csak simán beszélgettek. Továbbá olyan dolgokat is csinál,hogy amikor a rokonom beszél hozzá, csak bámul maga elé, aztán felkapja a fejét,hogy bocsi, nem figyeltem. Nade ezt minden 5 percben eljátszotta. Aztán ha a rokonom megkérdezte párszor, hogy most figyelsz? Fontos dolgot mondok,akkor a tesóm megvádolta,hogy biztos hülyének nézi őt. Volt olyan,hogy nevetve reagált valamire,amit a rokonom mondott neki,aztán elkomorodott és azt mondta, hogy "igazából most nem nevettem,ez nem volt vicces". Vagy megkérdezi,hogy elmegyünk ide vagy oda? Amire a tesóm lelkesen reagál,hogy igen, jó ötlet,de 5 perc múlva,mintha egy hang befolyásolná, azt mondja,hogy mégsem megyek,mert ez engem nem érdekel,vagy nincs kedvem.

Azóta egyébként én és anyám is észrevettük,hogy bebeszél magának dolgokat, például hogy anyám sírt azelőttnap mikor telefonáltak. Emlékszik arra,hogy ekkor azt mondta anyám,hogy fiam, ami neked.fáj,az a testvérednek is fáj (nem mondott ilyet). Vagy amikor az egyik rokonunk felhívta őt, csakhogy megkérdezze jól utazott-e és jól van-e, ő kitalálta, hogy hallotta a hangján,hogy már majdnem sír, úgyhogy biztos anyám kitálalt neki mindenről. Pov: sem ő, sem anyám nem sírt, és a telefonáló rokon azóta sem tud semmiről. Egyszerűen nem tudjuk meggyőzni, hogy ezeket mind bebeszélte magának. Senkiben nem bízik,mindenki gyanús neki. Csak egy arckifejezésről is teljesen félreért akárkit. El fog menni egy pszichológushoz, de csak a "meleg/hetero" téma miatt meg amiatt hogy hangosan gondolkodik. De hiába kérjük, hogy ezeket is említse meg neki, nem hajlandó, mert ő nem kitalàlta mindezt,hanem làtja, mi folyik körülötte, és hiába mond egyet a szánk,ha mást mutat az arcunk, biztosan hazudunk mindannyian.

Megemlìtenèm még, hogy bár zárkózott és csendes, soha nem csinált vagy mondott korábban ilyen dolgokat. Bizalmatlan volt régen is,de nem ilyen betegesen. Mindig is épelméjű,logikus, kedves és türelmes volt. Most ennek a teljes ellenkezője. Kiakad,ha valamit kétszer kell elmondania, szúrkálódik, és még azért is gyanúsnak tart,ha ránézek, ha meg nem nézek rá,akkor azért. Bármiért. Nincs étvágya sem, fáradt, egész nap nincs kedve semmihez,csak zenét hallgat és bámulja a falat.

Szerintetek miről van szó? Ez kezdetleges Paranoia lenne? Vagy más egyéb? Vagy nem is beteg csak sok volt a stressz mostanában és átmegy rajta? Évek óta egyedül él es egyedül hordozta mindeddig a terheit,mert sosem nyílt meg.

Meg vagyok rémülve,mert ő sosem volt ilyen. Most meg olyan mint egy őrült és segíteni sem tudunk,mert nem ismeri el,minket néz annak.

Nem tudom mennyire fontos itt megemlíteni,de a családunkban volt több mentális betegség. Apai nagyanyám demems lett. Apám depressziós és öngyilkos hajlamú volt egész életében.

Én is az voltam, 2x kíséreltem meg öngyilkosságot,de már 2 éve jól vagyok. A testvéremnél pedig kezdetleges epilepsziát fedeztek fel kicsi korában, de kb 6-8 év alatt teljesen kikezelték.

Kérlek, segítsetek...