OCD, szorongás vagy esetleg paranoid skizofrénia?

Hosszú sztori, de megpróbálom összefoglalni. Általános suliba kerülésem után magamba forduló gyerekké váltam. Nagyjából harmadikban elkezdtem azt hinni, hogy mások is hallhatják a gondolataimat, és ez az érzés mai napig megvan, pedig tudom, hogy ez lehetetlenség. Gimi elején kialakult nálam pár kényszeres dolog (például kézmosásnál számolás stb). Gimiben visszahúzódóbb voltam, és paranoiás is egy kicsit. Depresszió is kialakult nálam. 20 éves koromban egy kisebb trauma (bátyám betegsége) miatt pánikroham szindrómám is kialakult. Kb fél évig borzalmasan éreztem magam. Hogy miért gyanakszom skizofréniára? Szinte minden tünet, amit olvastam illik rám. Mai napig vannak paranoiás időszakaim, téveszmének gondolom betudható a gondolatos dolog, amit említettem. Hipochonder vagyok. Hittem már magam rákos betegnek is, de orvosi kivizsgálás bizonyította, hogy nem vagyok az. Érzékcsalódásaim, vagy hallucinációim is voltak már (például a munkahelyemen hallott gép csipogását otthon is hallottam, pedig tudtam, hogy csak beképzelem). Érzelmileg mindig is sivárabb voltam egy kicsit, de mostanában mintha ez erősebb lenne. Jelenleg iszonyatosan és folyamatosan szorongok mindenen, rettegek, hogy skizofrén vagyok. Kényszergondolatok gyötörnek. Úgy érzem, nehezen tudom tartani magam, hogy ne kattanjak meg teljesen. A legkisebb, jelentéktelen dolgokra is ráparázok. Hirtelen haragú is vagyok, pedig ez nem vall rám, de valahogy könnyebben felidegesítem magam dolgokon. Néha úgy érzem magam, mintha le lennék épülve mentálisan. Rossz a memóriám, beszédzavarom van és nehezen koncentrálok. Epizodikus nálam, hogy mikor vagyok jobban, vagy rosszabbul. Bármilyen észrevétel, visszajelzés jól esne.