Megfogom ezt szokni?

Persze hogy elmúlik, új emberek új közeg, 2 hét és megszokod

az érzelmeket nem szabad elfojtani. meg lehet tanulni kimutatni az érzéseket,márpedig érdemes.

Megfogod ám az isten lábát!

Ha jól érzékelem, több problémád is van, és az iskolai közegben történt változás elmélyítette a helyzetet. Mit jelent az, hogy "hirtelen mintha minden megváltozott volna és mindenki elfelejtett volna"? Pontosan mit érzékelsz, illetve mi/ki az, ami hiányzik? Van olyan személy körülötted (szülő, rokon, ismerős, tanár, segítő szakember), akivel tudnál a problémáidról őszintén beszélni? Ez itt nem igazán jó közeg nehéz élethelyzetek, terhes érzések és gondolatok őszinte megbeszélésére..

Én 30 évesen vagyok úgy, hogy minden nap sírhatnékom van, semmi kedvem sincs dolgozni, csak benn vagyok és semmi nem érdekel. Volt már olyan munkahelyem, ahol be se mentem, mert egyszerűen nem volt kedvem felkelni és elindulni. Természetesen kirúgtak. Ennek végig a tudatában voltam de nem érdekelt már egyszerűen.