Mit tegyek ha nem érzem jól magam az életemben?

Lassan 5 éve van emetofóbiám, de előtte nem bontakozott ki annyira. Az egész úgy kezdődött hogy napokig hányingerem volt valamitől, de utána elmúlt. Jártam pszichológushoz is, az sem nagyon segített mert ott sem tudtam kiadni magamból ezt az egészet. Mostanában volt hogy este az ágyban feküdtem és hevesen vert a szívem meg verejtékeztem, melegem volt belülről. Mi lehet ennek a szorongásos fóbiámnak az oka? Az eletkorulmenyeim? Tavalyelőtt bullyingoltak a suliban, amiatt sem szerettem iskolába járni, általánosban sem kedveltek már az első pillanattól kezdve valamiért. Sajnos egy teljesen idegen városba kerültem, senkit sem ismertem. Az a legrosszabb hogy nem szeretek gyerekek közelében lenni, sem buszon sem nagyon máshol. Max az 1-4 éves gyereknél nem félek. Buszoznom is kell "sajnos", mert messze van a suli, de szerencsére csak délután ilyenkor nem szorongok annyira valamiért. Az egészben az a legaggasztóbb hogy elment szinte a tinikorom ezzel a fóbiás-szorongásos sz@rral, barátaim sem nagyon vannak. Nem járok szinte sehova. Nyáron voltam szakmai gyakorlaton a szomszéd faluban, ott jól éreztem magam és nem volt bennem az a szorongás csak egy minimális hogy jövőre megint kezdődik ez elölről. Mert ugye bringával jártam. Jó barátokat is szereztem, ők is a suliból voltak. Az egésztől óckodok, kb. olyan mintha végem lenne, annyira kellemetlen és kényelmetlen számomra ez az egész. Lefogyni sem tudok így ebben az állapotban, pedig egész életemben szinte túlsúlyos voltam. Meg az is a párom hogy nehogy cukros legyek, mert az csak rontaná a helyzetet. Attól félek még nagyon hogy nem fogok tudni kigyógyulni belőle és akkor mi lesz velem. Sokszor mondják hogy ezt csak magamtól fogom tudni leküzdeni, csak az a probléma hogy nem tudom hogyan. Lehet csúnya, de néha csak kósza gondolatként megjelenik az hogy egyszerűbb lenne az eutanázia, mert így csak szinte vegetálok, időzített bomba az egész. De konkrétan nem szeretnék öngyilkos lenni.