Hogyan lehet ebből felállni?

Nagyon sok veszteség ért az elmúlt időszakban. Tudom, hogy mindenkinek megvan a saját baja, nem is az a célom, hogy sajnáltassam magam, de muszáj valamilyen módon segítséget kérnem. Az utóbbi időben több szerettem meghalt, édesapám, nagyszülők, unokatestvér, 9 temetésen voltam 2 éven belül. Mindenki aki meghalt, fontos volt nekem, nem távoli rokon akit persze megsirat az ember de könnyen feldolgozza. Nem. Nekem ők a családom voltak, és egymás után történtek a betegségek, balesetek. A kaput a nagymamám halála tette be nemrég, azóta egyszerűen képtelen vagyok nem a halálra gondolni. Iszonyatosan félek tőle. NEM attól, hogy én meghalok, hanem hogy az a maradék KÉT ember aki fontos nekem és akit szeretek, hogy velük történik valami. Na az lenne az a pont, hogy már nem akarnék felállni. Nem tudnám elviselni, ha valami bajuk lenne, rengeteget parázom emiatt, az egyik a párom, a másik az édesanyám. Felfoghatatlan még a gondolat is, hogy milyen lenne nélkülük.

Tudom, hogy nagyon gáz, de már azon is gondolkoztam, hogy inkább nem akarok tovább élni, csak ne kelljen tovább aggódni, csak ne kelljen félteni őket, csak ne legyen több fájdalom...

Pszichológusra nincs pénzem. A városi szakrendelésen annyit mondott az orvos, hogy ír fel antidepresszánst, de nem hiszem, hogy ez lenne a megoldás.

Iszonyatosan félek a veszteségtől, nem akarom megvárni hogy történjen valami rossz akár most akár 20 év múlva.

Van még itt valaki hasonló gondolatokkal érzésekkel?