Valami nagy gond lehet velem?

Sziasztok!

Végső elkeseredésemben írtam ki a kérdést, kérlek ne szedjetek szét amiatt, hogy itt kérek tanácsot. Mivel az ismerőseim és a háziorvosom múló hóbortnak fogja fel az állapotom, fizetős szolgáltatás igénybevételére pedig pár hónapig még nincs lehetőségem, így megragadok minden alkalmat a véleménykérésre független személyektől, hátha van olyan, aki hasonlót tapasztalt magán, vagy a környezetében. Már egy iránymutatásnak is nagyon tudnék örülni, amivel elkerülhetném a felesleges (szak)orvosi köröket, amire az eddigi időm, energiám és maradék pénzem már elszórtam...

A kiindulási alapom nem volt ideális: gyermekkori (főként lelki) bántalmazások, az önbecsülés teljes hiánya, kapcsolati sikertelenség és egy erős fóbia. Ezek súlyával úgy, ahogy el tudtam létezni az elmúlt 25 évemben, azonban a Covid óta minden megváltozott. Bevezették a home office-t, ami miatt (?) már az elején zárkózottabb lettem, elkezdtem kerülni az embereket, szép lassan leépítettem a meglévő barátságaim (úgy éreztem, nem érdeklem őket, akárhogy kepesztek), kifejezetten kértem, hogy dolgozhassak inkább HO-ban, frusztrál minden, állandóan nyugtalan vagyok, átment katasztrofizálóba a gondolkodásom, kimennék a világból, nincsenek már vágyaim (vagy egyre tompábban érzékelem), a fóbiám nagyon fellángolt (hipochonder vagyok, a víruspara sem segített), fejben teljesen szétcsúsztam, banális hibákat vétek a munkámban, a rövidtávú memóriám megszűnt létezni, nem tudok megjegyezni semmit, emiatt tanulni is képtelen vagyok. Ami érdekel (általában olyan dolgok, információk, amikkel nem tudok mit kezdeni a jövőben), azt sok gyakorlással megjegyzem, de a magolás egyáltalán nem megy, pedig kiváló tanuló voltam régebben. Elfelejtek szavakat, ha a boltban beszélni kell, makogni kezdek. Úgy érzem magam, mintha besétáltam volna egy alagútba egyedül, amit telenyomtak füsttel és fogalmam sincs, van-e kiút és ha igen, merre. Annyit gyalogoltam ebben a bizonytalanságban, hogy már úgy érzem, értelme sincs folytatni, haszontalan szél ellen hugyozás az egész és belefulladok.

Fizikailag elméletben egészséges vagyok (mínusz némi enzimhiány), az elején említett pénzt a vizsgálatokra locsoltam rá magán egészségügyben, mert államiban egy általános vérképért is könyörögnem kellett hónapokig. Lelkileg gyerekkorom óta érzem, hogy valami nincs rendben, már akkor sokkal érzékenyebb voltam az átlag fiúknál - nem vagyok meleg, sem egyéb kategória, amikbe belesorolják magukat mostanában az emberek. Arra nem jövök rá, hogy ezt az állapotromlást az otthoni munka segítette elő és ez szűkítette be az életteret hangyaszínpad méretűre, vagy gyermekkor óta érlelődik egy ADHD, ami most robbant? Sajnos a közeli családtagok közül van kettő pszichiátriát megjárt személy is, akik szerint (idézem) "csak túlságosan ráérek magammal foglalkozni" - igen, mert ők nem tették meg soha... Többek között ezért nem jártam még pszichológusnál: ők nem támogattak benne, amíg nem volt önálló jövedelmem, amikor pedig lett, előbb a fizikai problémákat akartam kiszűretni, a lelkire így nem jutott.

Nagy baj lehet? Hova mehetnék, ha kénytelen vagyok ingyen, vagy olcsón megúszni legalább az állapotfelmérést? Később, ha visszapótoltam a vizsgálatokra elszállt pénzt, tudok terápiát vállalni, de most úgy érzem magam, hogy az sem biztos, hogy ezt megérem.