Elsősorban 25 év alattiaktól kérdezem: a COVID 2020-as megjelenése során és azóta hogyan változott a lelki-érzelmi állapotod?

Nem szavaztam, mert már 28 vagyok, de azért gondoltam leírom velem mi történt.

Nálam eléggé keresztbe tettek a covid lezárások. Terápia és több évnyi gondolkodás után arra jutottam, hogy nem diagnosztizált figyelemzavaros lehetek (ADHD hiperaktivitás nélkül), amit régen nem tudtam, mert egész jól el voltam vele és rengeteg stratégiát kidolgoztam a dolog kezelésére tudatalatt. Pl meg se próbáltam soha otthon tanulni, mindig a könyvtárban mentem, mert ott jobban tudok figyelni és az unalmas feladatokra koncentrálni, de közben nem tudatosult bennem, hogy ez mennyire fontos dolog is számomra. Aztán jöttek a lezárások, be lettem zárva a szobámba évekre és kicsúszott a lábam alól a talaj és egyszerűen nem tudtam csinálni a dolgom otthonról. Ettől bekerültem egy negatív spirálba, ami miatt még jobban halasztgattam a szakdolgozatot többek között. A bűntudattal és a dolgok halasztgatásáról borzalmasan rosszul éreztem magam, főleg 2021-2022 körül. Közben is funkcionáltam valamennyire, dolgoztam, elvégeztem a kurzusaimat stb, de nem haladtam a hosszútávú feladatokkal. Konkrétan minden reggel azzal keltem fel 3 éven át, hogy majd ma elkezdem, este pedig azzal feküdtem le, hogy majd holnap reggel, és közben egyszerűen nem értettem, hogy miért nem tudom csinálni a dolgom. Tudtam, hogy nem lustaságból, mert közben pl a munkahelyemen is kiemelten jól teljesítettem, pedig különösebben nem is érdekelt, illetve sokáig önkénteskedtem is. Csak magamnak nem tudtam dolgozni. Ez érzelmileg valami elképesztően nyomasztó volt.

Most tavasszal sikerült utolérni magam teljesen 2020 óta. Már jól érzem magam, talán jobban is, mint 2020 előtt. Most ott akarom folytatni, ahol eredetileg 2021 nyarán kellett volna lennem.

Nekem a kijárási tilalom egy hasznos kifogás volt, hogy ne kelljen emberek közé mennem. Addig nem is dolgoztam. Másfél évig mindenki békénhagyott. 😇 szép emlék, hogy mennyire gondtalan volt, kapkodtam a xanaxot és hidegen hagyott minden. Mostmár bezzeg csak a pénz érdekel és a vagyonépítés🙄

23N

Én viszont pont akkor voltam az említett korban.

Eltörött a lábam is, valamivel a covid előtt. De csupán pár napos eltéréssel. Viszont gondoltam, hogy nagy baj lesz, mert valami hirpotrtálon már lehetett olvasni, hogy valami "gond" lehet Kínában. Bevallom ez a része nem lepett meg, mert tudjuk, hogy a nemlétező háttérerők miket akarnak. Arra saccoltam, hogy ilyen madárinfluenza szerű hiszti lesz maximum. Hát tévedtem.

"Elég jó" volt először kórházban, majd itthon olvasni az egyre nagyobb pánikkeltíseket, meg a terjedést. Én eléggé instabil és "széplélek" vagyok, na meg akkor egyetemre "jártam", és ugye a kialakult helyzetet akkor az oktatás rögtönözve kezelte le.

Egyik legnagyobb "traumám" az az, hogy megyei jogú városba mentem (vittek kocsival) kontrollra, és az oda tartó rövidke úton is alig láttunk embert, ahogy magában az egész városban is. - Kijárási tilalom. A várrosban egész úton talán egy kocogó csajt láttam, meg az engem néző rendőrautót, ahogy néznek bentről, jogy a parkolóig, hogyan mászok be.

Összességében én úgy látom, hogy a covid valós volt, de ahogyan furcsa "szinkronban" lekezelték az országok, az nekem túl gyanús. Egyértelmoen valami nagyobbnak lehetett a főpróbája.

Akiket jobban megviselhetett, azok a gyerekek. Olvastam, hogy covid után is születtek elvileg (gyerek)rajzok, amin maszk volt ábrázolva, meg elméletileg az artikulációt, a beszéd elsajátítását meg a még kisebbek, még nehezebben sajátították el. - Szociális dolgozó, ovónő írta le ezeket.

Ami viszont általános; még jobban elszemélytelenedett a világ, a kommunikáció még gyatrább lett, az emberek még butábbak, és személyes tragédiák, traumák sora születhetett. És igen, visszacsatolva az előbbihez, lett egy olyan generáció is, akik a fentiek mellett még jó kiadósan hospitalizálva is lettek.

De gondolom folyt. köv.

Rájöttem, hogy a "rendszer" sok esetben szart sem ér!

Megmutatkozott a rendszer és a társadalom hitványsága, aljas nyerészkdése, és a fasizmus még megmaradt csírái a fejekben!

Az emberiség, beleértve a magyarságot és a kormányokat is szégyellheti magát!

Mit leműveltek már az oltási igazolvánnyal meg a maszkozással is...

Bújjanak el!