Miért lettem ilyen szerencsétlen mentális roncs ? Hogyan tovább ?

Fiatal koromtól kedzve teljesen más vagyok mint az átlag. Most középkoru férfi vagyok bipoláris zavarral,erős szociális fóbiával,enyhe skizofréniával és kényszerbetegséggel. Gyógyszereket is szedek már évek óta. Dolgozni képtelen vagyok. Főleg a szociális fóbia miatt. Le vagyok százalékolva. Olyan vagyok sokszor mint egy gyerek. Látom,hogy más férfiak boldogok és felszabadultak társaságba. Én meg félek minden helyzettől. Nem merek ismerkedni és beszélgetni nehogy lenézzenek vagy kiröhögjenek. Mindent meggondolok mielőtt kimondom de általában ki se mondom nehogy hülyeséget mondjak. Inkább hagyom hogy mások beszéljenek de az meg untat. Elvagyok egyedül de vágyom a társaságra ami nekem már soha nem lesz. Legtöbbször depresszios vagyok a bipoláris zavar miatt. Úgy érzem vége az életemnek. Rajtam már semmi nem segít. Csak a szüleim vannak akik megértik ezt és segítenek anyagilag. Önbizalmam egyenlő a nullával. Figyelem hogy mások magabiztosan beszélgetnek és irigylem ez miatt őket. Szeretnék olyan lenni. Lenézem magam és felnézek másokra. Kedveskedek mindenkivel nehogy megbántsak valakit vagy nehogy engem megbántsanak. Szorongok ha valaki a közelembe jön.Állandóan változik a hangulatom. Terápiára nincs pénzem és ugy érzem hogy rajtam már az se segit. Boldogtalanul élek ameddig élek bár ez nem élet.