Nem tudok túllépni a gyerekkoromon, mit tehetnék ezzel kapcsolatban?

Bevallom őszintén, a gyerekkorom eléggé szar volt, a legjobb esetben is azt mondanám rá, hogy nem volt jó.

Nem voltak barátaim, utólag visszatekintve nyilván az én hibám is volt, bár az engem körülvevő emberek nemtörődőmsége azért nem segített a helyzetemen.

Viszont ennek ellenére, amikor elmentem, nem tudtam fellélegezni hogy vége van, sőt. Mostanában eléggé elkezdett hiányozni. Jó, amikor az elején azt mondtam, nem volt jó gyerekkorom, valamelyest túloztam, mert nem volt az *egész* szar, "csak" négy év, mert az óvodáskorom és az alsóskorom viszonylag jó volt. Nyilván ez az időszak már hiányzik nekem, de valamilyen szinten a rossz időszak is hiányzik, olyan szempontból hogy sokat rágódtam és rágódok azon, hogy mit csinálhattam volna másképp, hogy jó legyen.

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem egészséges, mert a jelenkor emiatt nem tud érdekelni. Most végzős gimnazista vagyok, ilyen szempontból elpocsékoltam a gimis éveimet mert itt se tudtam barátkozni, de őszintén ez annyira nem is fáj, mint az, hogy anno nem tudtam barátkozni. Most az egyetemet kéne várnom, de az az igazság, hogy azt se tudom várni.

Tudom, hogy a múlton nem tudok változtatni, ezért a legtöbb amit tehetek az az, hogy megpróbálok a mostani feladataimra koncentrálni, de nem megy. Én őszintén azt élem meg, hogy ezek voltak és maradnak a legjobb éveim, mert innen már csak lefelé tart az életem. Nem tudom, tudom, hogy most ezen a problémámon néhány idegen ember nem tud segíteni és magamban kell ez lerendeznem, de jól esne tudni, hogy vannak olyan emberek, akiknek hasonlóan "rossz" volt a gyerekkoruk de ettől még értelmes életet éltek.