Miért csinálta ezt a barátom?

Egy hasonló elmebeteg lehetett ez is, mint a barátod:

[link]

12-es: Nekem ezzel a szemlélettel az a problémám, hogy hibáztatja az áldozatot. Te is előíró módon fogalmazol: "a nem biztonságos kapcsolatban nem maradunk benne". Ezzel önkéntelenül is alsóbbrendűségi érzést, bűntudatot keltesz a sértettben. Elvárásokat támasztasz vele szemben. Szinte lehülyézed. Sokban igazat adok neked, mert valóban veszélyes egy ilyennel együtt maradni, én se maradnék együtt vele, ha én lennék a párja.

Az a szemlélet azonban, hogy már-már szinte kötelező kilépni az első pofon után, arra utal, hogy kialakultak új társadalmi szabályok, amiket illik követni, ha nem akar valaki megvetést. Az a gyanúm, hogy aki olyanokat tanácsol, mint az a kommentelő, aki hibáztatja azt, aki nem lép ki az első pofon után, ha 100 éve egy faluban élt volna, pont az ellenkezőjét tanácsolta volna, mert akkor az volt a szabály, hogy tilos elválni, ha valakit hetente laposra ver a férje, akkor is ki kell tartani sírig. Miért gondolom ezt? Azért, mert azt látom, az emberek nagy része aszerint alakítja ki a véleményét egy adott témáról, hogy épp milyen a korszellem, a többségnek mi a véleménye és ahhoz igazodik.

Én mégis áldozathibáztatásnak érzem az ilyet. Empátia se sok szorult abba, aki így vélekedik, mert nem tudja magát beleképzelni a kérdező lelkiállapotába. Csak ítélkezik. Nyomást gyakorol rá, hogy a mai szokások szerint döntsön. Ettől függetlenül én is azt tanácsolom neki, hogy meneküljön, amíg nem késő, mert a párja nagyon súlyos elmebeteg, akinek zárt osztályon a helye, be is kellene vitetni, amíg nem késő. De én nem ítélkezem felette, ha mégis máshogyan dönt.

Amúgy valószínűleg te is nem látod, hogy mi a hibáztatás, nem rosszindulatból akarod előírni neki, mit csináljon, csak nem gondolsz bele, hogy ezzel mit okozhatsz neki lelkileg.

Ezt érdemes elolvasni:

[link]

Az első pofon után nem kell kilépni, ha az ember azt érzi, hogy ez menthető, mert meg kell tanulja a leckét.

Lehet sok pofon kell, lehet tönkre is megy az élete, vagy meg is ölik, de ha nem érti, NEM ÉRZÉKELI a veszélyt. Lehet ehhez is tapasztalat kell !!

De ha valakit a szülők is pofoztak es nem ölték meg, de nem tisztelték a hatátait, honnan tudná, hogy mit várhat el egy kapcsolatban, mi az ami már patológiás?

Ehhez önszeretet kell! Es van aki sajnos nem éli túl ezt a ” tanulási” folyamatot! Sajnos

Évente orszàgszerte többszáz nô hal meg a ”párja” által, mert mire rájön, hogy menekülni kell, már túl késô!!

16-os, érzem, ironizálsz. Sehol se írtam olyat, hogy nem KELL kilépni az első pofon után. Senkit se biztattam arra, hogy veszélyeztesse önmagát.

A problémám épp ezzel a KELL-szemlélettel van.

Még pszichológusok se adhatnak direkt utasítást a klienseiknek, mit csináljanak és mit ne.

Pont én voltam az, aki azt írtam több hozzászólásban is, hogy ezt az őrjöngőt be kell vitetni zárt osztályra, mert ön-és közveszélyes. Figyelmeztettem a kérdezőt, hogy vigyázzon magára.

Viszont azt nem helyeslem, ha valaki olyat ír, hogy ha nem lép ki az első pofon után, akkor ő lesz a felelős a további eseményekért. Ez tipikus áldozathibáztatás. Azért is linkeltem be a Házipatika cikkét is, mert azt látom, divat lett az ilyesfajta hibáztatás.

Másrészt az elkövető szempontjából se mindegy, hogy mi a motiváció. Klasszik bántalmazásos esetekben tudatosságról és rosszindulatról lehet beszélni. A fizikai erőszakot általában megelőzi a lelki erőszak, a másik gúnyolása, elszigetelése, önbizalmának leépítése. Ezekben az esetekben a tudatos kontroll kiépítése a cél. A bántalmazó hideg fejjel, kiszámítottan cselekszik.

A kérdező párjának esetében inkább kezeletlen elmebaj, komoly indulatkezelési probléma van jelen. Ebben az esetben az is áldozat, aki bántalmaz, mert nem akarja ezt tenni. Súlyos hangulatindozásai vannak, ami kiegészül súlyos impulzuskontroll-zavarral. Ennek fő oka általában kezeletlen skizofrénia, bipoláris zavar vagy borderline személyiségzavar. Természetesen én ezt nem tudom megmondani, nála mi van jelen, ezért kellene többek közt kezeltetni. Ha valaki úgy őrjöng, mint a kérdésben szereplő illető, kényszerbeszállítást lehet kérni a zárt osztályra és ott majd kiderítik, pontosan mi a baja és elkezdik kezelni.

18-hoz, kiegészítés: A 6. sz. kommentben úgy fogalmaz a hozzászóló, hogy: "Minden más a te hibád, mert vele maradtál".

Na ez az, ami nem tetszik. Ez durva hibáztatás. Ha ez a szemlélet széles körben elterjed, akkor sokan megint titkolni fogják, ha a párjuk bántotta őket, mert ők lesznek érte hibáztatva. Ez nem célravezető. A bántalmazottaknak minden segítséget meg kell adni, de nem szabad erőszakkal segíteni, minősíteni, ha másképp dönt, mint amit tanácsolnak neki.

Sajnos nagyon sok kezeletlen elmebeteg van, nem kellett volna bezárni az OPNI-t. Sok esetben csak akkor kerül a pszichiáterek látókörébe egy közveszélyes elmebeteg, ha már súlyos dolgot követett el. Vagy a másik, hogy időnként tévednek a szakemberek is, és nem ítélnek valakit veszélyesnek, ilyen volt a combinos gyilkos esete is.