Miért van az hogy megkérdőjelezem a saját érzéseim?

Pár éve bemagyaráztam magamnak hogy "valami baj van velem" és aztán mások is mondták. Aztán elkezdtem elgondolkodni azon hogy lehet tényleg nem vagyok normális és nem helyes az ahogyan érzek. És egy ideje próbálom az érzéseimet "átformálni" és probálok megváltozni hogy bizonyos helyzetekben másképpen cselekedjek mint ahogy tenni, úgymond kilépek a komfortzónámból de a régi énem még mindig azt mondja hogy ez nem helyes, hogy hallgassak az érzéseimre mert akkor minden a régi lehet. Már azt sem tudom ki vagyok. Deperszonalizációs zavarral (magyarul elszemélytelenedés) diagnosztizáltak. És olyan mintha 2 énem lenne.. a mostani, aki nem érez semmit és nem lehet megbántani és a régi aki túl érzékeny és depressziós. Már semmit sem értek.

Valószínűleg ha előtte normálisabb voltam akkor arra az énemre kellene halgassak. Azt mondják nincs olyan hogy "normális" mert különbözünk egymástól. De mégis van egy "norma" ahogyan az átlag viselkedik és ebbe a normába próbálom én belekényszeríteni szerencsétlen önmagam aki belül toporzékol mert nem engedem szabadon.