Nagyon mélyen vagyok szerintem már nem sokáig bírom mit tegyek?

Először is 1 hónapja már hogy szakítottam életem szerelmével.az elején minden tökéletes volt senki nem szeretett még ennyire.elotte csak 1 kapcsolatom volt de az szinte csak távkapcsolat de az is nagyon megviselt amikor vége lett,hónapokig ittam majd 3 hónap múlva megtaláltam őt aki teljesen más volt igazából szeretett önzetlen volt odaadó bármit megtett értem csak hogy szeressem elfogadott úgy ahogy vagyok az első voltam neki a szexben és ő is nekem ,a szex tökéletes volt bármit bármikor bárhol, egy igazi vad odaadó szexistennő rejtőzött az ártatlan cuki mosolya mögött.majd kicsivel több mint 2 év múlva lassan kezdett kiszeretni belőlem,már mindenből egyre kevesebb volt eltávolodott majd egy szep márciusi napon majdnem 3 év után szakított mert ő már nem bírná helyrehozni velem,és tudom én is tehettek róla amiért kiszeretett belőlem sokszor hitegettem ,de volt hogy nem direkt hanem tényleg próbálkoztam de nemjott össze. De úgy bántam vele mint egy hercegnővel szeretetben torodesben sosem szenvedett hianyt és volt hogy inkább nem ettem csak hogy el tudjam vinni vacsizni ,programokra vagy ünnepekkor ajándékok .ugy engedtem el őt hogy egyszer majd újra osszejovunk és beteljesítjük az egymásnak tett ígéretüket miszerint egymással fogunk megöregedni gyerekek család ,örökre együtt,ahogy mindig is mondogatta.de pár napja rá kellet jönnöm hogy már mással jár ki.en ezen nagyon felduhodtem nagyon csúnyán elmondtam mindennek,holott mindig is tiszteltem őt és a hangomat is csak ritkán vittem fel rá,de ez most nagyon megbántott és szanaszét oltottam üzenetben majd letiltott ,és most mindenről ő jut eszembe ,zavar a jó idő a napsütés mert ilyenkor mindig mindent együtt csináltunk és nem tudom elfogadni hogy ennek már örökre vége és sose leszünk már együtt,de én ezt mással már soha nem akarom megélni mert felesleges újra szerelembe esni ,én már ebbe belefáradtam,nem kezdeném újra senki mással csak hogy a végén ő is kiábránduljon,de viszont a libidóm hatalmas és nagyon kívánom a szexet de az alkalmi dolgok nem nekem valók.1 az hogy az én igényem minimum heti 4 szex és nem vagyok az a nagy csajozogep hogy minden héten akadjon rám egy csaj ,és ha ugyanazzal nyomnam mindig akkor még nagy az esélye hogy megint beleszeretek valakibe és amint mondtam ehhez már nincs kedvem.

A másik ok hogy miért akarok meghalni az az hogy soha nem fogok tudni egy normális egszisztenciát kialakítani mert tartozásom van a biztosítónál amiért suli után évekig nem dolgoztam és minden fizetésembol mostanában elvesznek minimum 100 eurót és semmi végzettségem nehéz munkát találni főleg olyat ami 1 műszakos,mert ez lenne tökéletes a számomra hogy mellette tudjam csinálni ami boldoggá tesz,hogy edzek és fejlesszem magam testem az erőm a tudasom ahogy azt már 2 éve teszem és rossz látni hogy amit évek alatt felépítettem izom tömeget erőt az szépen lassan leépül a jelenlegi állapotom miatt mert nelkuke már nincs motiváciom semmihez és nem tudom elfogadni hogy ő mással van nem tudom feldolgozni hogy már soha többé nem leszünk együtt és emiatt mindennap megfordul a fejemben hogy feladom és megölöm magam és vagy másokat .pedig már majdnem összejött egy tökéletes élet volt remény számomra.voltak terveim hogy gazdagodhatnék meg stb,online cég bevételi forrás ,mert ugye én nem akarok életem végéig dolgozni és a munkába belerokkani és nyugdij ahogy azt a rendszer elvárja hanem mindig is szerettem volna szabadon élni a saját magam főnöke lenni és mellette edzeni fejleszteni a testem és a küzdősport karrierről sem akartam lemondani soha ez is nagyon bánt hogy már valószínűleg sosem lehetek olyan magabiztos veszélyes jó bunyós amilyen mindig is szerettem volna lenni de kemény környékén nőttem fel szóval nem vagyok egy puhany ,a birkozáshoz volt is tehetségem fiatal koromban még jártam de azt is ott kellet hagynom kisebb sérülés miatt és mire vissza akartam térni már át vette a klubot egy ellenszenves pedofil fasz és ott hagytam az egészet +addigra már nem voltam abban a korban hogy a birkózó klubok befogadjanak mert ugye minél fiatalabbakat várnak hogy majd kineveljenek belőlük elejétől fogva egy bajnokot kis kortól én meg már akkor 14 + voltam jelenleg 23 és fél vagyok kilátástalan helyzettel és nincs jovőkepem minden motiváciom elveszett és azzal kell együtt éljek hogy megint én veszítettem el életem szerelmét és a utolsó esélyt arra hogy boldog legyek és teljesüljenek a céljaim .és ezt már nem tudom visszacsinálni mindennap egyre rosszabb belegondolni abba hogy már mással csinálja mind azt a gyönyörű szép dolgot és pillanatot amiket velem és lassan beleőrülök.főleg hogy a napokban összeszedtem egy sérülést ami miatt alig tudok járni így még megbolondulok otthon a gondolataim csak rajta járnak és már nem tudom azt tenni hogy elmegyek edzeni kiadom magamból a feszultséget a terembe a zsákon,vagy kimegyek haverokkal tekerni bringával az erdőbe vagy bárhová ,még új állást se tudtam emiatt intézni mert olyan szarul vagyok 10 méternél többet nem tudok gyalogolni és úgy érzem az élet mindent elvett tőlem amit szeretek és már nincs miért boldognak lennem és egyszerűen nembírom.