Nem mentem el önismereti tréningre mert nem hiszem hogy szükségem van rá, de az állapotom elég összevissza pedig szedek gyogyszereket. Kontrollon rá fogja vágni a pszichiáter hogy nem követem az utasitásokat és amiatt van vagy megérti?

Depressziora és szorongásra kaptam gyogyszereket.e gy ideig élveztem a vegetálást velük. Egy ideig fellegelben éreztem magam mennyire jol ismerem magam: számomra értéktelen a legtobb dolog és nem vagyok jo csak egy valamiben ami nem hoz p2nzt. Abban se teljesen. De ugy alapbol motivált voltam hogy gyogyszerek vannak és egy ideig nem volt semmi. Egészen addig mikor rosszul keltem fel multkor és mindenki felől azt érezten megint hogy hanyagol pedig egyik pillanatban szeretek egyedül lenni meg nem tartok magamhoz érdemlegesnek senkit, aztán a haveri kapcsolatokban meg zavar ha nem keresnek vagy félreértek valamit. De aztán megint elvagyok lazán. Nem letttem normálisan diagnosztizálva nehogy bajom legyen munkakereséssel mer igy js nehéz.

Magamba mélyedtem elfogadtam magam igy feleslegesnek tartom a drága tréninget amit megint csak egy önző ember tart meg és sztem ugyanez lenne..ismerem magam ugyanugy egyik pillanatban fent, aztán lent.

Amit szeretnék azt se tudon mindig csinálni mert inkább alszok. Utálom a világot meg az emberek nyugtalanitanak de annak orulok hogy kizártam magam ebből. Nem foglalkozok senkivel akit nem ismerek és látszólag fura dolgokat csinálok (nem beszélek senkivel, ha nincs frontin idegeskedek stb.)

Pedig pár napja olyan határozottan állitottam hogy én maga az istenség vagyok igy is

Na nem is ez a lényeg szerintem nem fog ezen egy tréning segiteni biztos vagyok benne mivel alapvethen egy idő után rosszat feltételezek emberekrol, elég pár szó ami nem tetszik, stb, vagy megunom őket. Unalmas. Szeretek egyedul lenni de ha van alkalmam nem magányosnak lenni nagyon fusztrál ha hanyagolnak vagy nem vagyok valakinek az első.

Na szoval semmi ilyen csoportos dolog nem érdekel...