Felnőttként milyen lehetőségeim vannak autizmus kivizsgálására?

Na ez engem is érdekel!

Én úgy tudom hogy csak gyermekpszichiáterhez mehetsz felnőttként mivel csak azok értenek hozzá (3-8 évesen szokás diagnosztizálni) és egy felnőtt doki félrediagnosztizálna csak.

TB-re meg egy se fogad ha nem vagy gyerek.

(Egy felnőttkorban diagnosztizált autista férje vagyok. Mondjuk nála mindig is tudni lehetett, egyértelmű jelek vannak csak az anyja nem akarta tudomásul venni és normálisan akarta nevelni, teljesen összetörve őt)

Felnőttként nem biztos, hogy hasznodra válna, ha ilyen diagnózist kapnál. Bekerül az EESZT-be, sok munkára való alkalmasságot befolyásolhat. Párválasztásnál is gond lehet. Egyrészt azért, mert az emberek nagy része nemigen tud sokat a témáról és elriasztó hatása lehet. Másrészt olvastam olyat, itt a Gyakorin, hogy sokan nem akarnának autista partnert, mert félnek, hogy örökölné a gyerek. Joggal, megállapítom. Ráadásul ezek olyan dolgok, hogy pl. a szülőn még csak nagyon enyhe autizmus mutatkozik meg, de a gyereken erősebb változat jön ki, ami azzal járhat, hogy egyedül életképtelen lesz és üti-vágja a családját. Ilyen a genetika. Sokszor öröklődik ez is, mint más kórságok.

Másrészt csak azért, mert valaki nem átlagos személyiség, kissé fura, zárkózott, stb., még nem biztos, hogy autista. Mai társadalmunk mindenkit egy egyenéletbe akarna beszuszakolni és címkézni, diagnózissal ellátni, aki kilóg a sorból. Természetesen nem zárható ki, hogy autista vagy, de nem biztos. Másrészt a kivizsgálás sokba kerül, sokat kell rá várni és nem biztos, hogy megéri. Nálunk kevés fejlesztés létezik autista felnőtteknek, ami van, az is sokba kerül, tehát ha még kevés is a pénzed, a gatyád ráfizetheted.

Manapság sokan hiszik magukról azt, hogy autisták, mert olvastak róla és néhány tünet stimmel.

Előző vagyok. Inkább egy jó pszichológussal beszélgess a szociális nehézségeidről, olyannal, aki semmit se írhat be az EESZT-be. A pszichológusok sok jó tanácsot tudnak erre is adni, akár diagnózis nélkül is.

Amúgy a mai világban nem csoda, ha sokaknak vannak egészségesként is szociális nehézségei, mert felszínes világot élünk, a társadalom nagy részét csak az anyagiak, a felszínes külsőségek érdeklik, a viselkedéskultúra is zuhan (állandó trágár stílus, pl.). Aki nem ilyen, annak lesznek nehézségei autizmus nélkül is.

Még valami (a 2. válaszom kiegészítésére). Aki nem hiszi el, mekkora nehézségekkel jár egy komolyabban autista gyerekkel való együttélés, nézze meg ezt a riportot:

https://www.youtube.com/watch?v=9gczOCefE_0

Én tisztelem a szülőket, a nevelőapát különösen, hogy ezt így vállalja. Viszont emiatt nem biztos, hogy jó családalapítás előtt egy gyanút diagnosztizáltatni, mert a nem autista partnert ez elriaszthatja. Sőt, ha valaki gyanúsnak tartja magát enyhe autizmusra, nem árt, ha átgondolja, vállaljon-e gyereket, mert ilyen következménye is lehet.

2-es, 3-as, 4-es vagyok: Semmilyen gyerekkártyát nem húztam elő, mert magam is gyermektelen vagyok, ráadásul egy ideje tudatosan. Viszont nem ismerlek, keveset írtál magadról, nem tudom, milyen korú, családi állapotú vagy. Csupán azt írtam, hogy ha valakinek családalapítási szándéka van, számolnia kell azzal is, hogy egy diagnosztizált autizmus esetén ez nehézséget jelenthet. Munkavállalás terén is. Tévedés azt gondolni, hogy nem lehet baj abból, ha valami csak az üzemorvosra tartozik. Miből gondolod, hogy az üzemorvos mindenképpen megadná az alkalmasságot bizonyos munkákra? Nem vagyok foglalkozás-egészségügyis orvos, hogy tudjam, az autizmus mely szakmáknál lehet kizáró ok, de szerintem vannak ilyenek. Ilyenkor az üzemorvos alkalmatlan minősítést ad. A munkáltató valóban nem kell, hogy tudja a pontos diagnózist, de ha alkalmatlannak minősítenek, akkor neked ez mindegy, nem dolgozhatsz ott. Felnőttkori diagnózis esetén sokszor már évek óta dolgozik egy pályán az illető, nem ritkán sok évig tanulta. Komoly gond lehet, ha emiatt pályát kell módosítania, pláne, ha ez anyagilag is földhöz csapja. Pl. nem tudom, hogy egy hivatásos katonánál, vagy rendőrnél kizáró ok lehet-e az, ha autizmus spektrumzavara van.

Igazából neked kell eldöntened, hogy kivizsgáltatod-e ezt, vagy nem. Ha kíváncsi vagy, érdemes utánajárni, különösen, ha a vele járó kockázatokat is mérlegeled és vállalod. Vannak esetek, amikor jobb diagnosztizáltatni. Sok autista nem tud boldogulni a munkahelyén, vagy nem is talál munkát, vagy a kapcsolatteremtési nehézségei miatt nincsenek barátai, párkapcsolata. Olvastam olyat, akinek a diagnosztizáltatás és az utána következő leszázalékolás hozta meg azt az eredményt, hogy végre van munkája védett munkahelyen, mert az autizmusa miatt nem tudott egy munkahelyet se megtartani. Tehát vannak esetek, amikor előnyös lehet. Gondold meg alaposan a lehetséges következmények fényében, hogy neked mi éri meg. Az is lehet, hogy nem vagy autista, mert sok tünet jellemző lehet egészségesekre is.

A legjobb lenne, ha egy magánpszichológussal konzultálnál azelőtt, hogy pszichiáterhez fordulsz. Vele megbeszélheted a gyanúdat is anélkül, hogy ennek a rendszerben nyoma lenne. Sőt, ha gyanús vagy, kérhetsz megfelelő fejlesztést, tanácsokat is, hogy hogyan boldogulj jobban szociális helyzetekben.

Itt egy autista szakember, aki pl. leírja, hogy az ASD diagnózis után megváltozott munkaképességűvé vált, ami azzal is járt, hogy megszabták, mennyit kereshet.

[link]